Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Művészettörténet - Peák Ildikó: Művészetpolitika és képzőművészet Salgótarjánban (1959–1989)

ló, de a realizmushoz közel álló, gyakran heroikus kompozíciói közelítették meg. Az eszményi művészek „... kommunista módon kutatták annak a lehetőségét, hogyan tehetnének még többet népükért, egyszerű munkásokért, dolgozó parasztokért, akik koréból művésszé fejlődhettek." A megyei képzőművészeti élet fellendülése azonban nem volt ellentmondásoktól mentes. A helyi alkotócsoport tagjai joggal voltak elégedetlenek egyrészt a gazdasági élet irányítóinak tájékozatlanságával, melynek következtében gyakran idegenkedtek anyagi téren is elősegíteni a képzőművészet mecénálását - másrészt az Országos Szövetség működésének formalizmusával. A Szövetség ez idő tájt elsősorban belső központi problémáival volt elfoglalva, s kevésbé foglalkozott a vidéki csoportok munkájával. A nógrádi közösségen belül is problémák merültek fel, alábbhagyott az ígéretesen induló művésztelepi mozgalom (Benczúrfalva, Buják, Szirák, Zagyvaróna). Mindezek a problémák jelentős mértékben hozzájárultak a megyei képzőművész csoport felbomlásához 1964 folyamán. A közösség tagjai beléptek a frissen alakult Észak-Magyarországi Területi Szövetségbe, melynek keretein belül a nógrádiakon kívül Borsod- Abaúj-Zemplén, Heves és Szabolcs megye művészei dolgoztak. A Szövetség első bemutatkozó kiállítása 1965. április 4-én nyílt meg az új megyei József Attila Művelődési Központban, majd Salgótarján után az anyagot Nyíregyházán és Sátoraljaújhelyen is bemutatták. A kiállítás tematikáját nagy mértékben meghatározta a megnyitó dátuma, és a mottó: „művészet és a munka". Ennek megfelelően a kiállított művek jó kétharmada a felszabadulás eseményeinek és a munka, a munkások ábrázolásának tárgykörét ölelte fel. A Bárányi Judit által rendezett kiállítást a kortársak hármas vonatkozásban találták jelentősnek - a felszabadulás évfordulóján nyílt meg (ezzel a későbbiekre nézve hagyományt teremtett), az új művelődési ház első reprezentatív rendezvénye, valamint négy észak-magyarországi megye művészeinek első bemutatkozása volt.

6 A Területi Szövetség e tárlata a később fontos szerepet játszó középszlovákiai kapcsolatok egyik alapkövévé vált. E tavaszi tárlat Besztercebányára kivitt anyaga viszonzásaképpen közép-szlovákiai grafikákból nyílt kiállítás a Nógrád Megyei Tanács nagytermében (a mintegy százötven festmény, grafika, szobor kiválogatásának koncepciója a közép-szlovákiai művészek fiatal nemzedékének megismertetése volt a salgótarjáni közönséggel). A Közép-Szlovákiával való kiállítási cserekapcsolatok kiépítése fontos tényezőjévé vált a városi, majd a múzeumi kiállítási terveknek, s a legutóbbi ideig ma is az. A II. Észak-Magyarországi Területi Képzőművészeti Kiállításon miskolci példa nyomán a társadalmi szervek, intézmények díjakat adtak át, ezzel megteremtődött az egyik alapja egy hosszú távra érvényes mecénálási struktúrának. Körülbelül a 60-as évek közepétől kezdődően a megyei képzőművészet támogatásának két fő típusa különíthető el. Az első a fent említett - üzemek, vállalatok által szponzorált - díjazási rendszer, illetve a fenti intézmények vásárlásai. E mecénálási forma leginkább azt célozta meg, hogy díjak, vagy vásárlások, megbízások útján a vállalatok megfelelő kvalitású műveket szerezzenek meg, elsősorban a megyei művészek anyagi támogatásának szem előtt tartásával. Ez, természetesen, bizonyos meghatározott tematikát kellett, hogy magával vonjon - a patronáló intézmények elsősorban a munka, a munkás ábrázolásának irányában szabták meg igényüket. A művészet pártolásának anyagi és erkölcsi támogatásának másik - a fentieket gyakran magába foglaló formája elválaszthatatlanul összefüggött a megyeszékhely épftésrendezési, újjáépítési tervével, az 1960-as évek közepére Salgótarjánban létrejön egy kortárs szemmel nézve rendkívül jelentős építészeti együttes - a József Attila Művelődési Központ, a Karancs Szálló, a Pécskő Áruház (Szrogh György, Jánossy György, Finta József tervei alapján). A modern városközpont kialakításával egy időben gomba módra nőttek ki szinte a semmiből az új lakótelepek, közintézmények. Az új építkezésekhez kapcsolódó köztéri alkotások kettős funkciót láttak el a frekventált pontokon (Tanácsköztársaság tér, Kálvária-hegy stb.) - ideológiai témákhoz, a munkásmozgalomhoz, a Tanácsköztársasághoz kapcsolódó alkotások kaptak helyet, az új lakótelepeken elsősorban idilli, lírai hangulatú művek kerültek felállításra. A köztéri szobrok, muráliák szaporodását segítette elő az a tény, hogy körülbelül a 80-as évek elejéig szinte minden 331