Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Irodalomtörténet - Matzonné Balogh Anna: Családom

Madách Társaságban tartott beszéde szerint a Jobbágyiban történt újratemetés éve 1897, Kojnok Nándornak a Palócföld 1967/4. számában megjelent cikkében: 1908. szeptember 19. Bérczy Károly kézirathagyatéka családunk őrizetében maradt fenn, s a költő születésének 150. évfordulóján, 1971-ben került a Nógrád megyei Múzeumigazgatóság tulajdonába. (Irodalomtörténeti értékelését Kerényi Ferenc végezte el: Bérczy Károly írói hagyatéka, it 1971: 668-682., tételes ismertetése Kulcsár Ildikótól: Bérczy Károly hagyatéka Salgótarjánban, Palócföld 1971/1.) Apám nemcsak Madách Imréről írt könyvet, hanem Bérczy Károlyról is. Mindmáig - ötvenhárom éve - kéziratban van, ámde úgy tűnik fel, hogy most, az Anyegin mesteri magyar fordítójának, Petőfi és Madách barátjának, Széchenyi tollvivőjének, az első magyar sportújságírónak 125. halálozási évfordulójára megjelenik a mű, a Nógrád megyei Múzeumigazgatóság kiadásában. Nagyanyámon, BALOGH KÁROLYNÉ BÉRCZY MARGIT-on kívül az írónak még egy fia is volt: BÉRCZY GÉZA; feleségével, Bencsik Máriával együtt jobbágyi birtokosok voltak. Minthogy keresztszüleimről van szó, természetes, hogy nagyon sokat voltam gyermekkoromban náluk. Apai dédanyám, BÉRCZY KÁROLYNÉ FRIVALDSZKY ANNA (1829-1912) volt. Házasságkötése előtt három éven át Bérczy menyasszonya, őhozzá írta levelét is Görgey főhadiszállásáról, 1849. május 21-én. Apja, azaz ükapám, FRIVALDSZKY IMRE (17991870) orvosi egyetemet végzett, s a kiváló természettudós-utazó később a Nemzeti Múzeum egyik őre, vagyis a természettudományi gyűjtemény kezelője lett. Bérczy Géza feljegyzései szerint a fiatal Balogh Károllyal rajzoltatta rovarait. (Vajon hol vannak a rajzok?) Bulgáriában egy új növényfajt fedezett fel, a Haberlea Rhodopensist. A Magyar Tudományos Akadémiának 1833 óta volt levelező, 1878-tól rendes tagja. Több külföldi akadémia is tagjává választotta: a firenzei tagsági okmánya 1831-ből - egy gyönyörű metszet - ma is birtokomban van. A tudós 1864-ben vásárolta a jobbágyi birtokot, a család azonban csak halála után költözött oda. Frivaldszky Imre felesége SCHÄFFER ANNA (1803-1890) volt. Ismét egy relikvia története: ő kapta szüleitől nászajándékba azt az értékes francia aranyozott kávéskészletet, amit Bérczy-keresztszüleim haláluk utánra nekem ígértek, de csak hosszas kalandozás után 1974-ben került hozzám. Schäffer Anna szülei megengedhették maguknak a gazdag nászajándékot: Schäffer János (1760-1848) és felesége, a rokon Schäffer Anna tehetős pesti polgárok voltak. Dorottya utcai házukat gróf Széchenyi István óhajtotta volna megvásárolni a Nemzeti Casinó számára, amint arra 1837. február 6-i naplóbejegyzése utal, és amelyet egy levele is dokumentál. Schäffer János felesége arcképét Donát Jánossal festette meg. Sajnos, eredetije elveszett a II. világháborúban. Kis fényképmásolatát őrzöm íróasztalomon, továbbá szobámban az eredetiről készült olajfestmény-kópiát, amelyet alkalmasint egy ismeretlen vándorfestő másolhatott. * Mélységesen mély a múltnak kútja. 1982 nyarán Solymáron, a Templom téren sétálgattam kisunokámmal, Lindával, s a templomba betérve azt olvashattam, hogy azt Majthényi Károly építtette az 1770-es években, ő Majthényi Annának, Madách Imre anyjának (ükanyámnak) apai nagyatyja volt. Vörösmárvány táblája a szentélyben látható, aranyozott betűi bizony megkoptak. A szöveg latin; magyar fordítása a következő: „Állj meg, vándor! E márványtábla alatt fekszik kesselőkeői MAJTHÉNYI KÁROLY, aki híres volt nemzetségének régiségéről és ősei dicsőségéről, de sokkal híresebb vallásosságáról, Istenbe vetett hitéről, uralkodója iránti odaadásáról, a haza és övéi iránti szeretetéről, kiválóan látott el különböző feladatokat, tagja volt a hétszemélyes táblának. Több gyermek atyja. Életét 1790-ben Budán, 72 éves korában fejezte be. Hogy emléke fennmaradjon, e síremléket 1797-ben Pilis vármegye Sólmár falvában szomorú özvegye [Beleznay Anna] és gyászoló gyermekei állították, hálás szívük tanúsítása végett. Menj, vándor! és könyörögj jól az ily nagy ember hamvaiért!" A latin szöveget és dr. Rudnyánszky Antal magyar fordítását dr. Jablonkay István tanárától, 310