Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Fejezetek egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából II.

is fűződött: „Ott vót a Márjaszoborka odaföl, oszt akkor alura terítettek egy abroszt a templomgondozók, oszt odavitte ki mit tudott. Babot, lisztet, tojást, pénzecskét. (...) Ászt akkor úgy a papocska osztotta szét, mán biz a pénz a papé lett vóna, ha lett vóna valamennyi... de azok az alamizsnák azok, hát összegyűltek olyan nagyon szegények innen, özvegyek, meg vótak szegények a faluból." A november hónap jelenti a megholtakért való imádkozás legfőbb idejét. Ilyenkor beiktatnak az imarendbe külön a megholtakért való imádságokat, vagy például K. B.-né a Miatyánkot, Üdvözlégyet, Hiszekegyet, Úrangyalát mondja el mindennap a saját halottaiért. Ipotytarnócon egy archaikusabb szemléletű adatközlő mindennap a temetőben imádkozik novemberben: „Ki szoktam menni, mindennap délután kijártam, amíg körüljártam a temetőt addig elvégeztem egy rózsafűzért a holtakér', meg az összesér'. Mindennap mentem, csak kétszer vagy háromszor nem. mert esett az eső és csak itthon imádkoztam. Odalátok a kápolnára az ablakból, a temetőre."

71 Mindkét felekezetben az egyházi év utolsó (advent előtti) vasárnapján tartották az evangélikus templom felszentelésének és a katolikus templom védőszentjének ünnepét. A 70-es évek óta azonban - talán a II. Vatikáni zsinattal összefüggésben - a védőszentnek megfelelően Szent András napjához közelebb eső vasárnapra került a katolikusok búcsúja. Ennek ellenére a katolikusok nagy része továbbra is a korábbi hagyományok szerinti időpontban tartja a templombúcsúhoz fűződő vendégeskedést: „Ez nem is jól van. Advent vasárnapján búcsú? Ugye? Dehát nem parancsolunk mink a feljebbvalóknak." A búcsú a katolikus egyházban érvényes vallási fogalom, mely a már megbocsájtott bűn után visszamaradó ideigvaló büntetéstartozás eltörlését jelenti. A katolikus egyház tanítása szerint az ember élete során elkövetett bűnei után a gyónás ellenére halmozódik az értük járó büntetés mértéke, így a gyóntatószékből kijőve az újbóli kegyelmi állapot ellenére a hívő nem indul tiszta lappal, a bűnöket nem lehet meg nem történtté tenni, csak ha az illető teljes búcsúban részesül. A templombúcsún való részvétel bizonyos feltételek teljesítése esetén - kegyelmi állapot, szentáldozás, a búcsú elnyerésének szándéka, mentesség minden bűntől és imádság a pápa szándékára - búcsút eredményez a résztvevő számára. Teológiailag a templombúcsú (= egy település búcsúünnepe) és valamely kegyhelyre irányuló búcsújárás esetén ugyanarról van szó, mindkettőn teljes búcsú nyerhető. Templombúcsú napján a falu házigazdái megvendégelik a környékről illetve távolabbról is hazalátogató rokonokat, ismerősöket. Az alkalmat „vendégségének nevezik. A szlovákok a maguk nyelvén ugyanúgy „host'iná"-nak hívják. Ez az ünnep még ma is az egyik leglátványosabb ünnep falun. Eredetileg a búcsúnyerés szándéka volt a cél, „utóbb már a legfőbb cél az lett, hogy megnézzék egymás gazdaságát, állatait, lányait." - mondja a helyi állatorvos.

73 Ilyenkor több misét is tartottak, de a gazdasszony sokszor nem tudott egyikre sem elmenni a készülődés miatt: „A vendég az első." A megkérdezettek közül szinte senkit nem találtunk, aki a templomi védőszent Szent Andráshoz az év során rendszeresen, vagy a búcsú napján legalább otthon imádkozna. A szomszédos Szandán egy asszony a búcsúnapon kívül alkalmasint a patrónus Szent Mártonhoz is imádkozik, tőle egészséget és erőt kér: „...fölajánlok egy Úrangyalát vagy Üdvözlégyet, Hiszekegyet, Miatyánkot, egy tizedet. Hát úgy fohászkodunk Szent Mártonhoz, oszt akkor meghallgassa a könyörgésünket, oszt akkor megsegít. Búcsúnapkor mindenki odales (Szent Márton oltárképére), ahhoz sóhajtozik."

74 Protestánsok körében a katolikus dedikáció-ünnephez hasonlóan, a templom évi ünnepe a felszentelés emléknapjaként tartatik meg. Ennek során a pap és a hívek a templom felszentelésének, a gyülekezet születésének illetve megerősödésének évfordulójáról emlékeznek meg. „1910-ben Katalinkor szentelték a templomot, Katalin a védőszentünk, de ezt nem szoktuk mondani." Egyéb évfordulós alkalmak Középkori gyökerekre nyúlnak vissza azok a fogadalmi napok, melyek jó termésért, egészségért, jó időért, családokért, járvány megszűnéséért stb. évente megünneplésre kerülnek. Te-