Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Fejezetek egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából II.

Katolikusok Nagyböjtben a fájdalmas rózsafűzért végzik. Sz. M.-né gyermekkorában még együtt végezte a család: „Fájdalmas olvasót, minden este a nagyszülőkkel hangosan... Addig nem volt lámpagyújtás, amíg azt el nem végeztük. Az egészet. Utána énekeltünk, nagyböjti énekeket." Nagyböjt péntekéin régente három órakor (Krisztus halálának idején) ma pedig 5 órakor kezdődően keresztúti ájtatosság van a templomban. Annakidején a stációs képek előtt végezték az „Úrjézus szenvedését", ma már csak a padban ül az idős korosztály. Feketevasárnap vagy szenvedés vasárnapján leszedik a templomban a lobogókat, lilával fedik a .Jézuska" testét és fekete díszítést tesznek Húsvétig. Evangélikusoknál is lila a böjti szín, de e vasárnapon terítenek fel fekete oltárterítőt és kötnek a gyertyákra fekete szalagot. Virágvasárnap: „Barka a kezünkben, régen körmenet volt, most nincs engedélyezve (1991ben már újra tartottak)." Az e napon szentelt barkából néhányan egy-egy szemet lenyelnek még a templomban, „hogy ne fájjon a torkuk". Virágvasárnapon és Nagypénteken a kántortanító által betanított passiójátékot adták elő a templomban. („Az ollyan vót, hogy maj' szétszakadt a templom!") E napokon az evangélikus templomban is szokásos a „passió-olvasás". A lelkész olvassa a Szentírási részeket, erre felel a gyülekezeti ének máig is a „Tranoscius"-ból. Az evangélikusok számontartják a katolikus ünnepeket, mert mondják: „Barkát nem hordjuk, templom körül nem járunk." Nagyhéten a Húsvéti ünneppel nem összefüggő munkát nagyhétfőn és kedden végeznek utoljára, már ünnepi előkészületként is ekkor lúgoztak és mostak a pataknál. A katolikus templomban nagyhétfőtől nagyszerdáig „Jeremiás siralmait" végezték kb. az ötvenes évekig a kántortanító vezetésével. 13 szál gyertya égett háromszög alakban, ez jelképezte Jézust és az apostolokat. Minden ének és siralom után egyet eloltottak, s végezetül már csak a Krisztust jelképező legmagasabb gyertya égett. A nagycsütörtöki misén oltárfosztás volt: „Leszedték a gyertyákat, a papocska leforgatta mind, csak a csupasz asztal maradt." Nagycsütörtök éjjelén virrasztás van: .JFájdalmas Jézushoz imádkozunk... könyvből. Ki van téve az Oltáriszentség, lehet imádkozni." Régen eljártak a temetőbe és a keresztekhez imádkozni. (Kálvária nincs a faluban.) Katolikus templomban nagycsütörtökön szólt utoljára a harang, ilyenkor a csengőket, orgonát is megszólaltatták. Az evangélikusok továbbra is harangoztak, de emiatt nézeteltérés nem volt. A virrasztás után Nagypénteken hajnalban mentek a patakra mosakodni az „aranyosvízbe", hogy „bűneinket lemossuk"- mondják. A szokás időpontja meghatározott volt, addig kellett elvégezni, míg a hajnali négyórás harangszó szólt az evangélikus templomban. A vízből vittek olyanoknak, „akiknek nem akaródzott felkelni". Otthon még imádkoztak, mert mosakodás közben nem volt szabad szólni. Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. Feketébe öltöztek, nem dolgoztak és e napon még a betegek is elmentek a templomba. Bálint Sándor írja, hogy e napon országosan elterjedt magatartás, hogy úgy járnak-kelnek, mintha halott lenne a háznál. „Hát mi akkor gyászolunk. Ugye gyász. Ok meg (evangélikusok) akkor ünnepelnek."

58 A protestánsok általában kiemelkedően tisztelik a nagypénteket, melyet különösebb teológiai magyarázat nélkül legnagyobb ünnepüknek tartanak. „Evangélikusok nagyon tartják a nagypénteket" - mondják a katolikusok Terényben. „Nagypéntek má' ez nálunk a legnagyobb ünnep. Mikor a Jézuskát keresztre feszítették. Ez a legnagyobb gyászünnep." Ezt a napot hagyományosan ők is szigorúan megböjtölték: „Kiflit mákval, forró vízzel megönteni, vajjal. Süttünk páglát... Ilyen sodrott tészta az. Zsírosat nem, csak vajjal tojást, tésztát, azt ma is... de most má' a pap is azt mondja, hogy lehet enni, a lényeg, hogy tiszta szívvel menjünk gyovónni, de azér' olyan zsírosat, húst nem eszünk."

61 Délben mennek istentiszteletre, Úrvacsorát vesznek és délután „litánia" van. Az Úrvacsora Terényben évente kétszer van, nagypénteken és Karácsonykor. Húsvétkor és Karácsonykor a katolikusoknál is a legnagyobb a gyónók és áldozók száma, ezt a katolikus egyház régebben szigorú rendszabályokkal igyekezett biztosítani, amit a következő 17. századi előírás is mutat: 297