Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Lengyel Ágnes: Fejezetek egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából II.

szomszédos Szandán tartott a pap hajnali, rorate misét, melyre eljárt a katolikusság egy része. A rorátéra ugyanúgy harangoztak, mint a vasárnapi misére. Katolikusoknál Karácsony előtt kilenc nappal kezdődött a szálláskeresés (szentcsaládjárás). Annakidején házaknál (fehérrel terített asztalon Szentcsalád-kép, égő gyertya), újabban a templomban végzik az ájtatosságot a „Szállást keres a Szentcsalád" с kiadványból. Advent idejére esik Szent Miklós napja (dec. 6.), melynek vallási vonatkozása abban áll, hogy Mikulásnak öltözött férfiak megimádkoztatták a gyermekeket. Ez elsősorban a Miatyánk elmondatását jelentette és játékos jelleggel bírt. A Szeplőtelen Fogantatás (dec. 8.) ünnepének különösebb számontartásával már nem találkoztunk. Márkus Mihály említi, hogy helyenként az evangélikusság körében is szokásos böjttel kezdeni az adventi időszakot. Ez Terényben nem fordult elő, böjtölés evangélikus híveknél csak Ádám-Éva napján (dec. 24.) van, bár az egyház ezt sem írja természetesen elő: „Mink azt böjt napjának nevezzük. Volt, hogy harangszóig nem ettünk, akkor egy kicsit haraptunk és mentünk hatra a templomba." Hagyományos ételük e napon a gubó (=mákos nudli), a keserű túró vajjal, lekváros derelye, mákos vagy túrós csík (=tészta). Ma az idősebb evangélikusok délig tartják a böjtöt, ekkor esznek először, de hústalan ételt. Katolikusok szintén szigorúan böjtöltek e napon: „Csak vizet ittunk, meg ettünk vajas kenyeret, zsírral nem főztünk... Sült krumplit."

46 Betlehemjárás a falubeliek emlékezete szerint körülbelül az 50-es évekig volt, de evangélikusoknál egyáltalán nem fordult elő. Mindkét felekezetnél megvolt viszont a Karácsony-esti kántálás szokása. Ha volt a rokonságban más vallású, ahhoz is elmentek és az evangélikusok a szlovák családoknál szlovákul, a katolikusoknál magyarul énekeltek. Úgyszintén mindkét felekezetnél volt ostyahordás. Az evangélikus parókián illetve a plébánián sütötték az ostyát, amit azután iskolásgyerekek hordtak a családokhoz, családtagonként 45 darabot. Az ostya a karácsonyi vacsora része volt, ezenkívül közepét kivágva karácsonyfára is függesztették azt. Bálint Sándor szerint az ostyahordás a középkori eulógia (áldozat) csökevényes maradványa. Ez az a megszentelt kenyér, illetve ostya, amit azok a hívek vettek magukhoz, akik nem áldoztak. A karácsonyi vacsora kezdetét a katolikusok igyekeztek a harangszóhoz igazítani, ekkor kezdték mondani az asztalnál az Úrangyalát. „Meggyújtottuk" a lámpát, meg oszt szentelt gyertyát, oszt akkor nagyanyám mindent az asztalra rakott, oszt akkor imádkozni köllött. Együtt. Kezdtük a Miatyánkot, Üdvözletet, Hiszekegyet, oszt akkor nagyanyám kitett pohárba mézet. Az vót az első, belemártani az ostyát a mézbe, hogy ne fájjon a torkunk. Akkor oszt megettük az ostyát, utána haraptunk egy kis kenyérkét vagy adtak egy kis italt. Tésztát, bablevest, a húst nem ettük meg, csak másnap. Krisztus születésén sem ettük meg. Oszt úgy vót divatba, hogy ki amit megette, mán a tésztát, az első villával le köllött tenni az asztalra. Karácsonyi morzsa hogy legyen. Mindenből az asztalra köllött tenni egy cseppet. (...) Nagyapám szokott kötni szénát. Átkötte madzagval, oszt letette az asztal alá. Meg oszt betett egy szakajtó diót, almát..."

47 Evangélikusok a vacsora előtt a „Tranoscius"-ból énekeltek, imádkoztak, a szokásos módon ima előtt homlokukra keresztet rajzolva. A karácsonyi morzsa összegyűjtése náluk is szokásban volt, „dropká"-nak nevezték ezt, s az év során betegek megfüstölésére használták. Kukoricát, búzát összekeverve tettek az asztal alá. „Nem emlékszek, mire vót ez jó"mondják, s ez mutatja a szokás kiüresedésének, funkcióvesztésének folyamatát. A szláv ajkú országokban (főleg Csehország) a pap Karácsony este tömjénnel megfüstölte a szobákat, megszentelte a terített asztalt. Bálint Sándor szerint erre az egyházi szokásra vezethető vissza az, hogy a karácsonyi ételeknek, italoknak, tárgyaknak szakrális telítettséget, varázserőt tulajdonítanak.

48 Mindez ma már inkább csak az ételre való keresztvetés szokásában maradt meg. Az adatközlők gyermekkorában a Karácsony esti együttes, családi imádkozás elmaradhatatlan volt. Az életmód egészében megfigyelhető racionalizálódás, deszakralizálódás következtében ez az alkalom is sokat vesztett hagyományos jellegéből és jelentőségéből. Azért a templomban használatos karácsonyi énekek még előkerülnek a családban manapság is: „Mennyből 294