Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

csinálja és meg is csinálta de csupa véletlenö hat ujat csinált a jobkezére el is készül le füzetek a kápolna fundációját föl építetek és bele tétek a Marja szobrát másnap mentek ara az emberek szénát kaszálni és az egyik ember ászt mondja hogy nézd csak dejó dudás volna belőle hat uja van el is mentek kaszálni és az az ember aki monda el vágta még aznap a nagyuját a kaszával a Pálok János és volt akinek kis lányok nem tudót járni és a szülei váraijáró idehozták a kápolnához imátkozni 12 éves vol és meg tanuljárni"(3) Tizenegy évvel későbbi újrakérdezésünkkor a leírtakhoz képest annyi eltérést hallottunk, hogy nagyanyja apósa emlékezett rá, hogy valamikor megégett egy ruhás Mária a terényi templomban, és csak a feje és a dereka maradt meg. Miután az asztalos kipótolta és rendbe hozta a szobrot, betették az „elsőház"-ba. Összejártak a házhoz az öregek, és „beszélgették", hogy csináljanak kápolnát neki. Dédunoka, a jelenlegi gondozó testvére: 3. „Hát én csak ahogy nagyanyámtól hallottam, hogy ő megálmodta, hogy a terényi templompalláson van egy Máriafej, és az azt kívánja, hogy csináltasson neki nagyanyám testet. Oszt akkor elmentek megnézni, és ténleg igaz vót hogy ott vót a Marja feje. Azt akkor vót itt egy faragóember a faluba, oszt avval csináltattak neki testet fából. (...) Valami Bálint bátyának hittak. Azt véletlenül 11 ujjat csinát neki, azt akkor egy öregember meg ment arra, oszt az megtudta, úgy hittak, hogy Pálok, azt az aszonta, hogy jól fog tudni furulyázni. Azt elment kaszálni, elvágta az egyik ujját az öregember. Úgyhogy mán ott is megtörtént a csuda, ugye, hogy hát ő kicsúfolta, hogy tizenegy ujja van neki, hogy jól fog tudni furulyázni, oszt akkor elvágta mingyán az ujját. Azt akkor ugye megcsináltatta, oszt akkor csináltatta a kápolnát. (...) Ugye sokat köllött járkálnyi, mer engedély kellett rá ugye, hogy itt az út szélén legyen a kápolna."(4) Másik testvér: 4. „Álmodott a nagyanyám, oszt akkor, hogy valahol el van téve a Mária szobra, és hát hogy ütik-verik vagy dobálják ide-oda. Valami ládába hogy vót. Áztat, hogy csináltassák meg. Oszt a nagyanyám ugye eztet most megcsináltatta. (...) Terénybe vót valami ládába. (...) Mikor ugye még olyan szegény világ vót, oszt jártak messzire kaszálnyi emberek. Na, oszt mentek sokan egy csomóba, oszt hát ugye aki csinálta, persze ugye kilenc ujjat csinált. Megtévesztette ugye. Azt akkor egy ember gúnyból azt mondja, na aszongya kilenc ujja van a Máriának. Olyan gúnyosan mondott valamit, már nem is tudom. (...) Egy kezén vót négy ujja, a másikon meg öt vót, oszt akkor nem tudom, hogy tévedésbő-e vagy miből, lett úgy néki a keze csinálva. Oszt akkor mikor odaértek az emberek, hogy majd kaszálnak, fenték a kaszákot, oszt akkor, ahogy fente az ember, aki gúnyolódott, mingyán elvágta az egy ujját a kaszával."(5) Harmadik testvér (férfi): 5. „Valami olyasmit hallottam, hogy isteni tünemény vagy mi, hogy nagyanyám valahol megtalálta a Mária-szobrot. (...). Valami ládába találta tüneménynek vagy minek, én nem tudom."(6) Az álomlátó asszony kápolnához közel lakó keresztfia, aki a jelenlegi gondozó keresztapja: 6. „Ez Terénybe vót valamikor - már édesanyám itt vót Cserhátsurányból menyecskeként - ez a terényi iskolába vót mind ruhás Mária, azt akkor szombaton, minden szombaton odajártak a népek imádkoznyi, létányiát végeznyi. A Szűz Mária napja szómba-