Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

Megnevezés és a kis-kápolna leírása Az eddigiekben vizsgálatunk tárgyát „kis-kápolna"-ként jelöltük. Ez egy meszelt vályog épület bádoggal fedett sátortetővel, tetején kereszttel. Alapja megközelítően négyzet alakú, körülbe­lül 1,4 m-es oldalakkal. Teljes magassága 3,3 méter körüli. Belső tere egy hordozható foglalat­ban lévő öltöztetett Mária-szobor befogadására készült, melyet három felől oldalfalak zárnak le, elől pedig egy - copf stílusra emlékeztető - ablak határolja. Az ablak fölső keretfáján erede­tileg két oroszlán fejú, hosszú testű, egymással szembe néző állat faragványa volt látható, ame­lyek idővel elkorhadtak. Padlószintje az ablak aljának magasságában van. Az épület előtt kő­lépcső. Helyi megnevezéssel „Márton káponkája" vagy „Mártonék káponkája" volt az alapító család után. Az utóbbi évtizedekben inkább „Mártonék kápolnája" elnevezés használatos, de egyre gyakrabban „... mondjuk, hogy Terka néni kápolnája. Most azt mondjuk, mer ugye б gyá­molfjja"(l). A Mária-szobor üvegezett, fakeretes foglalatának neve „trón". A Mária-szobor ne­ve „Márjácska". Az öltöztetett Mária-szobor magassága koronával együtt 88 centiméter, szé­lessége öltözetben 30-35 centiméter közötti. A korona kemény papírból készült és a Magyar Szent Korona utánzata. A 70-es évek közepéig az alsó abroncsrész zöld, a fölső pántok pirosak és a köztes rész valamint a kereszt arany színű volt. Az „elfenődött" színek miatt a gondozó­asszony egységesen arany színűre festette át a koronát. A fejékhez tartozik még a fátyol, „sla­jír", amely csípővonalig ér le. Korábban a régi módi szerinti menyasszonyi koszorút helyezték a fejrészre. A nyakon „viaszgyöngy galáris" négy sorban, ötödikként fémesen csillogó nyaklánc, a mellrészen aranyszínű kereszten ezüst színű korpusszal. A szobor jobbkezében „olvasó", balja az előtte álló feszületen nyugszik. A testen egy alsó blúz van és rajta a látható fölső - régebben „vizitké"-nek mondták. Fehér ruha esetén olykor kék szalag az alkarokon csokorra kötve. Vilá­goskék ruhánál a szalag színe fehér. A blúzok általában elől magasan záródnak, hátul végig nyi­tottak három patenttal kapcsolhatók egybe. Ujja bő, vállán hajtásokba szedett. A galléron, az ujjak végén és gyakran a blúz elején csipkeszegély. Az altestet három alsó és egy fölső szoknya fedi. A szoknyák több darabból szabottak, a bősége gyakran ráncokba van levarrva, alján csip­keszegély. A szobor alsó ruhái a kissé megfakult, régebbi fehér „öltözők"-ből kerülnek ki. A szobor a „trón"-hoz erősített félgömbön áll rögzített állapotban. Fölsőteste a ruha alatt rendkí­vül hosszú, a láb- és kézfejek viszonylag kidolgozottak, a könyökrész csuklós megoldású, így az alkar mozgatható öltöztetéskor. A fej kialakítása igen egyszerű, mégis rendkívül szuggesztív. Az ajak és tokarész kontúros, az arc pirospozsgásra festett, a haj festett ábrázolású, középen el­választott. A „trón"-ban további szobrok láthatók: feszület (esztergált fa kereszt, rajta fém önt­vény korpusz és Mária). Szent Antal-, két angyal-, Jézusszíve- és Máriaszíve-szobor (gipsz). Van négy üveg gyertyatartó, használat kivételével a „trón" mellé bedugva művirágokkal együtt. A „trón" és az ablak között néhány centis fa emelvény, egyik oldalon a hasznosi Szűzanya na­gyobb méretű gipsz másolatával, másikon virágvázával. A kápolna körül elkerített, „garád"-on belüli földterület virágos kert, mérete 4,5 méter x 3,2 méter nagyságú.

Next

/
Oldalképek
Tartalom