Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Limbacher Gábor: Máriácska káponkája I.

nyék kutatása, hiszen rohamos pusztulásnak vagyunk tanúi e téren. Például Piliny (Nógrád m.) határában jellemző módon a ma is használt, Endrefalvára vezető főút mentén álló kis-kápolna gondozott és rendben tartott állapotban található, míg a határ másik oldalán a termelőszövetkezeti tulajdonba került földön vezető, s így funkciójában módosult út mentén lévő kápolnának csak romjait szemlélhetjük a környező bozót közepén. Karancskeszi határában hasonlót tapasztalhatunk. Természetesen Nógrádon kívül is hasonló a helyzet. Abaliget-Orfű kOrnyékén az útmenti feszületeknek - 47 darab - alig több mint a fele mondható ma is gondozottnak, 15%-a pedig már elpusztult az utóbbi évtizedekben. Keszthely környékén a számba vett 354 közterületi szakrális építménynek a 80-as évekre csupán 40%-a maradt épségben, 5%-a teljesen rommá vált. E leépülést és pusztulást az 1940-es évek végétől uralkodóvá vált ateista-kommunista orientációjú politikai-társadalmi rendszer, a földbirtokviszonyok átalakítása, általában az életmód megváltozása és modernizációja, valamint a határbeli emlékek fenntartására szolgáló alapítványok két világháború következtében történt elértéktelenedése vonta maga után. Kutatásunk egyik indítéka, hogy mivel a kis-kápolnák és a népi vallásosságnak a tájban elhelyezkedő egyéb emlékei a hivatalos egyházi gyakorlatban alig kaptak szerepet, jobbára a népi vallásgyakorlat színhelyeiként funkcionáltak.

4 Szempontunk tehát kiterjed az egyházi és népi vallásfelfogás és -gyakorlat egymáshoz képesti viszonyára, megvalósulására. A szandai kis-kápolna vizsgálata során törekedtünk a szakrális tájban történő elhelyezésére, mely közben ki kellett térnünk a fogalom földrajzi és ezen túl összetettebb kulturális értelmezésére egyaránt. Munkánk megkezdését serkentette, hogy Nógrád megyére vonatkozólag alig valami, de országosan is csak viszonylag szerény szakirodalom jelent meg a kápolnakutatással, illetve az útmenti szakrális emlékekkel kapcsolatban.

6 Ebben nyilván szerepet játszott az, hogy ezeknek az építményeknek a leírása, jellemzése, jelentéskörük elemzése nagyrészt a néprajz és a művészettörténet határterületére esik. A Nógrád Megye Műemléki Topográfiája művészettörténeti szemléletet érvényesítvén mindössze húsz szabadtéri feszületről tesz említést, és a kisebbméretű katolikus kultuszépületeket is igen ritka előfordulásúaknak tartja. Ezek közül „úgyszólván csak a szécsényi temetőkápolna vagy a varsányi kápolna említhető . Néprajzi szempontból nézve sokkal gazdagabb a megye, bár eddig csupán két kisebb dolgozat említhető témánk vonatkozásában. Országos viszonylatban két kiadás előtt álló, témánkba vágó publikációról van tudomásunk. Bartha Elek a szabadtéri szakrális építményekről ír a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum 199l-ben megjelenő évkönyvében, L. Imre Máriának pedig Kápolnaépítészet és kultusz a pécsi egyházmegyében címmel jelenik meg előadása a Népi építészet a Dél-Dunántúlon című nemzetközi konferencia kötetében. Jelen tanulmányunkban a népi vallásosságnak egy szinte elemi egységét választottuk tárgyként, egyetértvén Tüskés Gábor azon véleményével, hogy a szabadtéri szakrális emlékek és a hozzájuk fűződd hagyományvilág leírása, elemzése széles körű elterjedtségük miatt kisebb egységenként kezdhető el. Csak a jelenségek apró részleteit vizsgáló, széles alapokra helyezett és kiterjedt gyűjtőmunkán alapuló részlettanulmányok után lehet majd kísérletet tenni nagyobb régióra kiterjedő szintézis megteremtésére 9 246