Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.

ч 20. A vékony-kacajjal azonos szabású ujjas, amit egy réteg barhenddal béleltek; egyébként ez a korábbi tárgytípus, amely a vékony-kacaj előképéül szolgált 21. Megjegyzendő, hogy a második világháborút megelőzően is volt már a fiatalok ruhatárában egy-két darab jankli nevű, készen vett kötött kabát, amelynek mintájára később, az 50-es években maguk is kötöttek hasonlókat Ezek a formájukban inkább a téli félkabátra emlékeztető - vastagabb ujjasok azonban nem váltak általánossá, meghatározó e funkcióban továbbra is a barket-kacaj maradt S mindez csak az ünnepi viseleten belül érvényes, vizsgált alkalomfokozatunkat nem érte el akkor ez a fajta kötött kabát 22 Nevét onnan kapta, hogy a közeli Nagyoroszi község papucskészítő üzemében is gyártanak ilyet 23. Mészáros Ferenc még tulajdonképpen a régi értelemben vett falusi szabónak tekinthető. Apjától örökölte a mesterséget, bátyjával együtt Helybe dolgozik, de a férfiviselet elmúlván, városi fazonú öltönyöket kabátokat varr, alakít át Női viseletes ruhafélét csak mellesleg vállal. 24. Stób István Patakra nősült városon ktsz-ben, ruhagyárban dolgozott csak nyugdíjasként vállalt megrendelést a faluból. 25. Ó még a régi értelemben vett falusi varró specialista. Csak utóbb vállal ilyen bonyolultabb készítésű ruhadarabokat 26. Az egyedileg készített darabok 28%-át biztosan. A használtan vett kapott ruhaneműk esetében ez nem állapítható meg. 27. K. J. esetében ez Bocsa örzsii jelenti. Ó az utolsó parasztvarrók egyike a községben. Földjük alig volt; idegenből jött férje elhagyta, beteges anyja is eltartásra szorult így rákényszerült a varrásra. Rajta kívül Műszak Bözsi (Gyurász Ferencné sz. Csejk Erzsébet) varr még a viseletben járóknak. Mindketten mindenféle női öltözetdarabot megvarrtak a főkötő kivételével (annak külön specialistái voltak). Jóval olcsóbban dolgoznak, mint a már iparengedéllyel működő, fiatalabb varrónők, akik egyébként sem igen vállalnak paraszt ruhát 28. Ez inkább a drágább anyagú, bonyolultabb szabású ünnepi felsőruhák esetében merül fel. 29. Emellett áruin keresztül formálta a helyi viseletet Pl. a gyári készítésű kardigán-félék elterjesztését neki tulajdonították. Egy-egy új színárnyalat kelmemintázat elfogadtatásában is gyakran volt szerepe. 30. A megállapíthatóan boltban vett ruhaneműk, illetve anyagok 38%-a (az alsó testiruhák beszerzésének ilyen pontosságú rekonstruálása emlékezet alapján nem járt megbízható eredménnyel). 31. Ez alatt azt érti, hogy eleve ott és azt vásárol, ami olcsó, illetve mindig pontosan csak annyit vesz meg a kelméből, amennyi feltétlenül szükséges. 32 Minden bizonnyal összefügg a leírtakkal a következő adalék. Valahányszor viseleti tárgyakat gyűjtöttem K. J.-től, akár a helyszínen, akár a múzeumban, a szóbanforgó sógornő „véletlenül" mindig jelen volt S ahogy az alku került sorra, ő vette át K. J.-tól a szót 33. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a közvetítő kereskedelem előnyben részesíti a nagyobb áron, nagyobb haszonnal eladható tárgyféleségeket amelyek többsége az ünnepi viseletbe tartozik 34. Rendhagyónak tekintendő, hogy a 34. szoknya újonan vett anyagát édesanyja átengedte neki, amikor munkába állván, jönni-menni ruhakészletét hirtelen bővíteni kellett. - Az, hogy gyermekei megunt divatjamúlt pulóvereit megörökít, ma nem ritkaság. Ez természetesen új jelenség, a városiasán öltözködő és még viseletes korosztályok egymás mellett éléséből fakad. 35. Ilyen problémák gyakran jelentkeztek, mert nem volt szokás a varrást megelőzően beavatni a kelmét Máig érvényes szemlélet miszerint amelyik ruhanemű új, azaz nem volt mosva, értékesebb, szebb. Más oldalról közelítve: az ünneplőbe előírt kelmék egy része (selymek, bársony) jellegénél fogva kevésbé bírja a mosást Az eredetileg is hétköznapi használatra szánt darabok olcsó anyagai pedig gyengébb minőségűk miatt károsodtak gyakran ilyenformán. 36. Az egyes, 1985-ben már nem használt szoknyákat megkülönböztetésül nem sorszámmal, hanem betűjelzéssel láttam el. Sorrendjüknél a szoknyák készletbe kerülésének időpontját vettem alapul. 37. A megkülönböztetés feladása mellett szólt más vonatkozásban az a körülmény is, hogy a 60-as évektől a fiatalabb korosztály hétköznapi templomlátogatásai ritkulni kezdtek. 38. Ók inkább úgy fogalmaznak, hogy ha éppen elmennek hétköznap templomba, ugyanazt veszik fel, amit jönni-menni. A régebben ugyancsak jönni-menni alkalomként emlegetett falun belüli hétköznapi kimenőre egyre kevésbé van szükség. Munkahelyükről hazafelé jövet általában bevásárolnak, hétköznap látogatóba menni ritkán futja idejükből, a határba is keveset járnak már. 39. A ruháknak kötőn, hagyományos helye már nincs a tároló bútorokon belül. A ruhatár gyarapodásának, bútorcseréknek függvényében, praktikus szempontok szerint alakítja ki a mindenkori rendet. A rendszerezés alapelveihez azonban igyekszik tartani magát az esetenkénti átrendezéseknél. 230