Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.

zott az idők folyamán; az összehasonlító gyűjtések eredményei szintén elég változatos képet mutatnak. A magyarázat bizonyos kitekintést igényel. A pataki asszonyok általában ruhatárukat két részre tagolják, egy-egy ruhadarabot vagy ünnepinek vagy hétköznapinak minősítenek. Ami többnyire összhangban is van azzal, hogy az adott ruhafélét vasár- és ünnepnapon, avagy hétközben hordják. Közrejátszik azonban a megítélésben két másirányú szempont is: a végzett tevékenység jellege, illetve a tevékenység helyszíne. Ilyen alapon minősítették ünnepinek a hétköznap, de templomba, vagy ha nem is templomba, de egyházi szertartás (temetés), vallásos jellegű szokás (pl. nagycsütörtök éjjeli keresztjárás) alkalmával felvehető darabokat. S tartják hétköznapinak, amit ugyan vasárnap, de otthoni teendőkhöz, vagy délután a ház elé kiülve viselnek. Ez a felfogás állt a háttérben a 4. alkalomfokozaton belüli, már említett, árnyalati megkülönböztetésnek. Amelynek vonala mentén osztható ketté a régi felfogás értelmében a ruhatár ünnepire és hétköznapira - függetlenül attól, hogy formai szempontból a 4. alkalomfokozathoz kötődő ruhafélék egységesek voltak. Ha e tárgycsoportot a 3. alkalomfokozat készletrészével hasonlítjuk össze, jelentős eltérések regisztrálhatók a felsőruhák anyagában, szabásában, díszítésében (vö. II. tábla). Különösen szembetűnő ez a II. korcsoporttól, amikor a jeles ünnepi kimenő szintje kiiktatódott (ld. III. tábla), s közvetlenül a közvasárnapi fokozat ruhakészletével hasonlítunk össze. Lefelé elmosódottabb volt a határ, valamelyest az alkalmazott anyagokban, de inkább csak a ruhadarabok elhasználtsági fokában voltak különbségek. Tehát a korábbi gyakorlatra vonatkoztatva: a 4. alkalomfokozat ruhakészlete formailag inkább sorolható a ruhatár hétköznapi részéhez. Azzal együtt, hogy az emlékezet által átfogható időben a felsőruhák egy csoportját elkülönítették a 4. fokozat alkalmaira, vagy legalábbis a hétköznap templomba és vasárnap délutánra illendőket. Ez elsősorban a felsőszoknyára és a fejkendőkre vonatkozott, a többi ruhafélénél attól függött, kinek milyen gazdag volt a ruhatára. Alsóruhák vonatkozásában nem jelentkezett ilyen elkülönítő törekvés. A hétköznapi készletből válogattak, legfeljebb annyi megkülönböztetés érvényesült, hogy a 4. fokozat alkalmaira felvett darab lehetőleg frissen mosott legyen. A városi munkába járók körében változások jelentkeztek. Náluk gyakoriság szempontjából a 4. fokozatba tartozó alkalomféleségek közül a falun kívül, városba menet alkalma lett a meghatározó. Ajönni-menni megnevezés tartalma mindinkább ezzel lesz azonos. A rendszeres munkába járáshoz lényegesen több ruhaneműre lett szükség, mint a régi életforma keretében e fokozat alkalmaihoz összesen. Az új körülményekhez való alkalmazkodás nyilvánul meg abban, hogy ezek az asszonyok alsóruhákból is igyekeznek elkülöníteni csak erre viselt példányokat. A főleg praktikus megfontolásból elfogadott újabb viseletelemek (mellények, oroszi-papucs) egyre inkább ezen alkalomhoz kötődnek, s csak másodlagosan hordják hétköznap falun belül. A kézitáska kizárólag a városba járáshoz kapcsolódik. Összességében tehát ajönni-menni hordott készletrész mind határozottabban elkülönül, s ezáltal a ruhatár hármas tagolású lesz. Ez fokozatosan hat az otthon maradott asszonyok gyakorlatára is. A napjainkra kialakult jönni-menni ruhakészlet több vonatkozásban közelíteni látszik az ünnepi készletrészhez. Láttuk, hogy az utóbbi két évtized folyamán formai szempontból elmosódottabbá válik a határ az egyes alkalomfokozatokra illő ruhaneműk között. Mint több ünneplő tárgyféleség, anyagfajta válik elfogadhatóvá jönni-menni. Az 5. fokozat azonban még ma is élesebb határt jelent, a cifra kelmék munkaruhaként disszonánsnak hatnának, s unpraktikusak is. A jellegtelenebb konfekciótermékekre ez nem vonatkozik, viszont az ilyen öltözetdarabok lefelé áramlása is lefékeződik: munkaruhának még ma is csak a fokozottan viseltes ruhaneműket fogják be. így az elhasználtság mértékén alapuló eltérés ugyancsak erőteljesebben nyilvánul meg a 4. és 5. fokozat között. Tartalmi oldalról nézve: a megnövekedett kimenő ruhakészlet egyre alkalmasabb a gyász intenzitásának tagolt kifejezésére, cifra öltözködésben a változatosság biztosítására - ami korábban elsődlegesen az ünnepi ruhakészletet jellemezte. Mindez azonban csak a külső szemlélő megállapítása, ők maguk úgy vélekednek, ajönni-menni készlet ma közelebb áll a hétköznapihoz, ugyanis a 4. fokozathoz kötődő tárgycsoport egységesültével a hétköznap templomba illő ruhafélék ünnepélyességi értéke csökkent. A 4. alkalomfokozathoz tartozó készletrész átmeneti jellegére, a bekövetkezett változások228