Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)
Néprajz - Kapros Márta: „Jönni-menni” viselet a Nógrád megyei Patak községben 1985-ben. I.
1.1.4. Ujjasok A felsőtestre viselt ruhafélék körében regisztrálható a legtöbb változás az elmúlt fél évszázadban. Ha a ma hordott ruhadarabok funkcionális előzményeit keressük, a felsőtestre egyidejűleg felvett, további öltözetdarabokat is figyelembe kell vennünk, csak így együttesben szemlélve vázolható fel a változás folyamata. 15 Bizonyos formai részletek előképe esetenként e körön túl is kereshető. A rövidujjú kacaj a lajbi (vékony-lajbi: 16 mell fölött hozzátoldott, külön vállrésszel szabott, az oldalvarrásokkal testhez igazított, derékig érő mellény, nyakban magasan záródott, kerek vagy cakkos szélű gallérja volt) helyét foglalta el az öltözetben, mégpedig úgy, hogy a gyolcsing - lajbi együttes másik darabja egyidejűleg alsóruhává minősült át. Ugyanakkor a rövidujjú kacaj formailag, legalábbis eleinte, több hasonlóságot mutatott a vékony-kacaj\al. Ez utóbbi rövidéletű tárgytípus vékonyabb kelmékből, görbe szabásvonalak szerint készült, bélelt, csípőig érő ujjas; az oldalvarrások ívelése révén követte a test vonalát; kerek gallérja, mandzsettában végződő sonkaujja volt. Bemutatott készletünk legkorábbi rövidujjú kacaja (43.) lényegében ugyanilyen szabású, mindössze az elejébe tettek két szűkítő varrást, s az ujja rövid; az ujj bőségét (a felkar közepetáján) kézelőszerű pánt fogja össze. Díszítése is a vékony-kacajt idézi: eleje patentos záródásának két oldalán, valamint hátán, a karöltő középvonalától indított V alakban, dupla sor fornamentli. Az újabb darabok (41., 42., 44.) már szúk ujjal készültek, szűkítővarrások vannak hátukon is, kettős, kihajló a gallérjuk, s lemaradt róluk aforhamentlis díszítés. A rövidujjú kacaj a jeles ünnep délutáni viseletben jelent meg az 1950-es években. Az onnan kikopott darabok selyemből, delénből vannak. Az eleve 4. fokozatra készültek anyaga fiókon, ritkábban karton vagy macesz, majd a változatos, műszálas kelmék lettek népszerűek. E ruhaféle esetében nincs jelentősége a mintázatnak, bármilyen lehet. Utóbb egyszínű anyagot használtak hozzá. Kezdetben azonos anyagból kacaj és felsőszoknya is készülhetett egyszerre. A 60-as évek közepétől - ismét a 3. alkalomfokozatban - a rövidujjú kacajokkal egyenértékű ruhadarabként kezdték használni a rövidujjú pulóvereket, s e gyakorlat fokozatosan elérte a hétköznapi kimenőviselet szintjét. A gyári kötöttáru választékból csak a vékonyabb anyagú, egyszínű, nyaknál zárt, gallér nélküli fazonokat vásárolják. A sima kötésűek mellett, a 70-es évektől megkedvelték a csipkemintával kombinált, enyhén fényes hatású tergálokat (49.) is. A hosszúujjú pulóverek közvetlen előzménye a hosszúujjú, belül bolyhos pamutanyagból gyárilag előállított alsóing (jégertrikó), ami 1960 körül váltotta fel a gyolcsinggel azonos szabású, de hosszú, szűk ujjú, barhend meleginget. A hosszúujjú pulóverek divatja a 70-es években ugyancsak a jeles ünnep délutáni kimenő viseletből terjedt át. Anyag, fazon tekintetében a rövidujjú pulóvereknél leírtak érvényesek ezekre (tergál: 51.) is. Az elől végig gombos, gyári kötött ujjasok két fajtáját különböztetik meg. A kardigánok alját széles passzé-rész szűkíti, a kuli hosszabb és egyenes szabású. Mindkét ujjas az ünnepi viseletből került lejjebb, 18 s a 70-es években a 4. alkalomfokozatban is általánossá váltak. A hűvösebb nyári napokon a gyolcsing - (alsó-lajbi) - vékony-kacaj együttesben először az utóbbi helyére léptek a kardigán-félék. Majd a gyolcsinget kombinéval helyettesítik, amire azonban közvetlenül nem veszik már fel az elől végig gombos ujjast, közbeiktatnak egy rövidujjú pulóvert. Egyidejűleg az alsó-lajbi végleg eltűnt a nyári viseletből. Az őszi változatú meleging - alsólajbi - barket-kacaj együttesből elsőnek a meleging maradt el, átadva helyét a jégertrikónak. Következő lépcsőben a borket-kacajt kiszorítják a kardigán-félék. Ajégertrikót felváltó hosszúujjú pulóver alá már vettek kombinát (~ trikó); ezzel egyidejűleg az alsó-lajbi viselete elmaradt. A kardigán mindig vékonyabb anyagú, általában simára kötött. A kuli lehet vastagabb, mintás kötésű is. A 70-es évektől mindkét változatban megjelentek az elől mintázott tergálok (61., 62., 64.). Mindkét ujjasból hordanak nyakban magasan záródót (59., 68-71.) vagy V kivágásút (60-67.), lehet kis, egyszerű gallér is rajtuk (59-62., 64., 68-71.). A változó városi divatot követő, zsebes (60.), öves stb. változatoktól idegenkednek. Kritérium a kiválasztásnál az is, hogy ne 216
