Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Néprajz - Zólyomi József: A szendehelyi németek születési, házassági, halotti adatai 1754–1900

pároknak a száma - különösen a 19. század második felében - akiknek lakodalmuk nem Szen­dehelyen volt. Szendehely dianamikus fejlődését tükrözi alábbi táblázatunk is, amely a faluban kötött há­zasságok, valamint az ezekben a családokban született gyermekek számát rögzíti. Az adatok összetevéséből az egy családra jutó gyermekek számának átlagát is kiszámíthatjuk. Év Házasságköté­sek szama Ebből hány házaspárnak nem született gyermeke Szendehelyen Hány házas­párnak szüle­tett gyermeke Gyermekek száma Egy családra jutó gyermek­ek számának átlaga 1754-1800 184 43 141 723 5,1 1801-1850 323 96 227 1190 5,2 1851-1900 342 95 247 1394 5,6 Berkenyén a három időszakban, ha nem is jelentősen, de mindig alacsonyabb volt (5, 4, 8, 5,5) az egy családra jutó gyermekek számának átlaga. A Berkenyéről készült dolgozatunkban részletesen elemeztük azokat az okokat, amelyek az egyes családokba született gyermekek számát korlátozták. Olyan házaspárokról is tudunk ­számuk nem is volt kevés - akiknek nem született gyermekük. Már fentebb is utaltunk arra, hogy a házaspárok egyikének korai halála, tartós betegsége, a gyermekáldást korlátozta. De a nagy korkülönbséggel kötött házasságok (legény-özvegy­asszony, hajadon-özvegyember) sem kedveztek a sokgyermekes családok kialakulásának. Az idős özvegyek házasságából pedig gyyermek nem születhetett. A vizsgált német települések zártságából adódó gyakori rokonházasságokban sem születhetett sok gyermek. A felsorolt tényekkel indokolhatjuk, hogy a közel másfél évszázad alatt, olyan sok az egy­két-három stb. gyermekkel rendelkező családok száma. Ez még kiegészülhet az adatok fel­használhatóságának pontatlanságával, hiszen mint említettük csonka családok is bekerültek statisztikai táblázatunkba, ahol a megözvegyült feleséget ritkábban az özvegy férjet ismételt há­zasságkötés után, nem sikerült hiteltérdemlően azonosítani. Például, ha a nő háromszor ment férjhez, akkor az statisztikánkban háromszor is szerepelhet az 1-2-3, vagy több gyermekes csa­ládok között. Felhívjuk a figyelmet itt is, hogy a 8-10, vagy ennél több gyermekes családokban, a gyer­mekeket nem egy anya szülte. Előfordult, hogy a családban összeírt öt gyermek is két anyától származott. 5. Vagyoni állapot és a gyermekek száma A berkenyéi feldolgozásunkban már utaltunk azokra a kutatási eredményekre,amelyeket több kutató is megfogalmazoitt az anyakönyvekből kapott adatok alapján. Ennek lényege az, hogy a 18. században a telkes gazdáknak és a zselléreknek is sok gyermekük született, hogy a több munkaerő és család megélhetési gondjait csökkentse, a termeléshez szükséges munkaerőt biz­tosítsa. A 19. század közepétől azt tapasztalták, hogy a gazdáknál egyre kevesebb gyermek szü­letett, mert attól tartottak, hogy az összefüggő, eddig egy kézben lévő birtok a sok gyermek kö­zött felaprózódik, a gazdaság üzemképtelenné válik. A magyar és a szlovák falvakban az öröklési rendnek valóban ez a gyakorlata alakult ki, a föld annyi részre osztódott, ahány gyer­mek volt a családban. Az osztozkodás után jutott 1-2 hold szántóföld a család megélhetését nem biztosíthatta. A németeknél a telek és a hozzátartozó termőföld felosztására, az első világháborúig, illet­ve 1945-ig nem került sor. A gazdaságot többnyire a legidősebb fiú örökölte, aki testvéreit a jussból kifizette. A sajátos örökösödési szokás, a falu eltérő gazdasági-társadalmi rendje mi­167

Next

/
Oldalképek
Tartalom