Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Tyekvicska Árpád: Helynevek, pecsétek, címerek

mos, egyéb városa, ahol a szabad polgárok függetlenül élhettek a rendiségtől; - nem válhatott olyan hellyé, melyben ipar és kereskedelem fogott kezet abban, hogy a vagyonosodás tényezőivé legyenek; - nem állott módjában, hogy a kultúrának kimagasló szolgálatokat tegyen az ízlést, az értelmiséget magasabb színvonalra emelje. Megmaradt ama középső típusnak, mely nem volt sem falu, sem város, és úgy hívták, hogy mezőváros. Sőt a nyolcvanas években ferde közigazgatási rendszere még egy fokkal lejjebb szállította és nagyközséggé kellett lennie. Sajátságos rendszer, mely az intelligencziának teljes mellőzésével csupán a vagyoni helyzetet honorálta Csakhogy a szellemi intelligencziát a kultúra erejét legyőzni, bilincsbe verni nem lehet. A város érezve önbecset és annak a hatalmas erőnek értékét, melynek letéteményesei polgárai volánok, a szabad mozgást gátló bilincsektől elsősorban a földesúri uralomtól s annak maradványaitól szabadulni igyekezett. S e lélekemelő eszmének behatása alatt indult az az önérzettől és erőtől duzzadó mozgalom, mely ennek a városnak alacsony helyzetéből való kiemelését s egy szebb, egy tündöklőbb jövendő számára leendő megmentését, fentartását tűzte ki nemes czéljául. A föllendülésnek emez új, megnyíló korszaka emelte a város főbírói székébe Bálás Ferenczet. A város történetében ez a választás fordulópontot képez, a haladásnak, a fejlődésnek nyitja meg útjait." A kortársat, dr. Kossaczky Arnold képviselőtestületi tagot idéztük, aki Bálás Ferenc főbírói működésének 10. évfordulóján szólt a város múltjáról, akkori jelenéről. A századfordulóra Balassagyarmat - országos mércével mérve is - városias képet öltött. A viharos gyorsasággal megépített közművek (villanytelep, aszfaltjárdák), a sorban emelkedő jeles épületek, működő közintézmények (polgári iskola, az Otthon- és a Tisztviselőtelep, gimnázium, közkórház, Népbank stb.) a közigazgatás, az oktatás és egészségügy, de bizonyos tekintetben már a gazdaság, a hitelügy központjaként, dinamikus kisvárossá formálták a megyeszékhelyt. A megye értelmiségének jelentős része Balassagyarmaton élt, vagy kapcsolódott hozzá, pezsdítve a városi közéletet, mely talán ekkor élte virágkorát. Kossaczky Arnold szavaiból az öntudatos, a város jövőjét bizalommal szemlélő polgár hangját hallhatjuk. A fenti idézet kifejezője egy optimista kor látásmódjának, mely a maga racionalitásra törekvő értékrendszerével - és annak mikszáthi visszásságaival - igyekezett átrendezni esendő jelenét. Ebben a környezetben került sor az új városi címer megalkotására, mely ma is díszíti Balassagyarmat számos - hajdan önkormányzati tulajdonú - középületét. Sajnálatos módon e címerünk esetében sem rendelkezünk olyan forrással, amely hiteltérdemlően tudósítana keletkezésének időpontjáról, körülményeiről. Szabó Péter a múlt század végére teszi megrajzolását, ám dolgozatának sorozatos tévedései óvatossá tesznek állításával szemben. A pecsét első lenyomatát Bálás Ferenc főbíró 1904. augusztus 31-én kelt aláírása alatt találtuk meg, egy „járdaaszphaltozási árkalkulátió" záradékán. Körirata megegyezik az 1893-as iraton látottéval, az ábra annak formáját őrzi, de átmérője annál valamivel kisebb és cfmerképe teljesen új. Pecsétnyomóját ma a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeum őrzi. Képében megtalálható újkori címerünk minden eleme, mesteralakja: barokk formájú pajzs pólyával metszett pajzstalpán egy négy kősoros bástya áll. A pajzson szembeforduló, pántos sisak, melyen egy háromlombú sisakkoronából kinövő, jobbra néző szétterjesztett szárnyú madarat láthatunk. A pajzsot két oldalról foszladék (takaró) övezi. (5. ábra.) A pecsétnyomó elnagyolt kivitelű, heraldikai jelzések nincsenek rajta, szándékolt színeit csak bizonytalanul olvashatjuk le. A heraldika szabályaira tekintve egyedül a pajzsmező és a pajzstalp-pólya ezüst (fehér) színére következtethetünk. Ez eltér a címer később használt színeitől és csak a később tárgyalandó, 1908-as ipartestületi zászló címerével mutat kapcsolatot. Az 1904-es megjelenés érdekessége, hogy a már említett „aszphaltozási munkaszerződés" még három másik városi pecsétet is tartalmaz. Az egyik magát az árkalkulációt hitelesíti. Körirata: „B. GYARMAT VÁROS PECSÉTJE". Címerkép helyett a belső körbe csak mértanias ornamentikát véstek. Mivel csak itt fordul elő, ezért e viaszpecsétről sem tudunk közelebbit. 119