Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Tyekvicska Árpád: Helynevek, pecsétek, címerek

XVII. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1991 TÖRTÉNELEM GESCHICHTE lyekvicska Árpád Helynevek, pecsétek, címerek A jelképek változása Balassagyarmat példáján I. Ferenc József, Magyarország apostoli királya, 1898. február 15-én szentesítette a Magyar Országgyűlés IV. törvénycikkét, mely a községi és egyéb helynevek kérdésében intézkedett. A törvény szabályozója és egyben kiteljesítője volt annak a majd százados mozgalomnak, amely helyes helységneveink magyarítását tűzte ki céljául. A megfelelő szabályozást azonban más - praktikus - okok is megkövetelték. A községek és városok saját nevük írásában sem voltak következetesek, esetenként - főként nemzetiségi vidékeken - többféle elnevezéssel is bírtak. Ki kellett küszöbölni azt a zavart is, mely az azonos elnevezésű helységek összecserélhetőségéből fakadt (gondoljunk csak a hivatallá szerveződött postára és annak rohamosan növekvő forgalmára). A magyar királyi belügyminiszter már 1896-ban - bizonyára nem véletlenül a Millenneum évében -, rendeletben intézkedett egy vegyes bizottság létrehozásáról, melynek feladatává tette a magyarországi község- és egyéb helynevek egységes, hiteles törzskönyvének létrehozását. A bizottság első elnöke Jekelfalussy József miniszteri tanácsos - 1892-től a KSH igazgatója - lett, aki azonnal hozzálátott a szervezéshez. Körlevélben kereste meg az ország jeles tudósait, helyi monográfusait, igyekezvén megnyerni őket az ügynek. Igazgatósága alatt a helynévkérdés megoldása valóságos mozgalommá szélesedett. A felkért szakértők segítségével helynevek ezreit vizsgálták és döntöttek esetleges változásukról. Később - az 1910-es évek után, a feladatok szüntével - a bizottság már inkább csak alkalmanként, szükség szerint ülésezett. Működése, hivatalosan csak 1949-ben szűnt meg. Az Országos Községi Törzskönyvbizottságnak hivatalból tagjai voltak a Központi Statisztikai Hivatal igazgatója és aligazgatója, akik egyben az elnöki, illetve az alelnöki posztot is betöltötték. A belügyminiszter jóváhagyása mellett, két-két tagot delegált a miniszterelnök és a minisztériumok meghatározott köre, valamint a KSH és az Országos Levéltár. Egy-egy tag képviselte a MTA Történelmi Bizottságát, a Magyar Történelmi Társulatot és a Magyar Földrajzi Társaságot. A bizottság - teljes létszámában - általában csak akkor ülésezett, ha egy-egy vármegye összes községei nevének megállapítása volt napirenden. A valóságos, operatív munkát a létrehozott végrehajtó bizottság végezte, melynek tagjai voltak: a KSH igazgatója és aligazgatója, az országos főlevéltárnok, a belügyi, honvédelmi, a kereskedelemügyi és a vallás- és közoktatásügyi miniszter megbízott képviselői. Amikor valamely név megállapítása sorra került, az elnök - az adott törvényhatóság útján tájékoztatta a bizottság megállapításairól az illető községet, mely hozzájárulását vagy ellenvéleményét volt köteles közölni a törvényhatósággal, amely aztán azt, saját véleményével együtt, a bizottság elé terjesztette. A Törzskönyvbizottság határozatait - az érdekeltek esetleges ellenvéleményével egyetemben -, végleges döntésre a belügyminiszter elé kellett terjeszteni, aki azokat jóváhagyólag záradékolta. A bizottság feladata a következőkre terjedt ki: - a hivatalos helynevek helyes, a magyar ortográfia szabályainak megfelelő - írásának megállapítása, - a többnevű községek részére a hivatalos név kijelölése, - a többszörösen előforduló község- és egyéb helynevek kiküszöbölése. (Az azonos nevű községek közül általában azok tarthatták meg eredeti nevüket, amelyek történelmi, gazdasági, 113