Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVII. (1991)

Történelem - Horváth István: A bányászok sztrájkja 1940-ben a pálfalvai bányakerületben

A Horthy levélben a helyzetre utaló nyilas „szitás" minősítés reálisan tükrözte a valóságot: bányászok, bér és szociális feszültség okozta elégedetlenség miatt majdnem áldozatul estek a kártékony, politikai manipulációnak. A nyilas pártvezetők, a helyzet megváltozását átlátva, azonmód ott hagyták a bányászokat, sőt esetleges szerepüket is tagadva kijelentették: „a sztrájkot a Frigyes akna szociáldemokrata érzelmű munkásai robbantották ki." Kezdetben mind Szálasi, mind Gruber fogadták a munkásküldötteket, megígérték a sztrájk támogatását. Amikor aztán további szakmák munkásait nem sikerült harcba állítani, a németek sem segítettek, megijedtek Horthyék erélyes kijelentéseitől, és hátatfordítottak a sztrájkolóknak.

38 A nyilas mozgalom népszerűsége, a párt tagjainak létszáma ezt követően érzékelhetően csökkent a medencében. 1943. szeptember 12-én Szálasi Ferenc salgótarjáni látogatásakor 40 fő előtt fejtette ki nézeteit. 9 1944. április közepén Zagyvapálfalván 150 fő, Füleken 100 fő volt a „nagygyűlésen" megjelent érdeklődő száma. A bányászok mozgalmának tartalmát - elsősorban az érzelmekre, az indulatokra épített az a tény is kellően aláhúzta, hogy a nyilas izgatás „leginkább az asszonyokat hálózta be". A sztrájkmozgalom befejezésének szakaszában döbbentek rá a dolgozók, hogy „lelkiismeretlen játéknak estek áldozatul". Az ocsudás után következett keserű felismerés tette nyilvánvalóvá, hogy .,az egész kaland egyetlen vesztese" a bányászság, de ezen túlmenően az egész munkásság? Fény derült arra is, hogy Gruber nyilas képviselőtől „olyan bíztatásokat kaptak, amelyek lehetetlenné tették, hogy a mérséklet szava is megszólhasson. Gruber kijelentette előttük, hogy a német csapatok napokon belül megszállják az országot, s az ő védelmük alatt fogják a magyar munkásság követeléseit a zsidó kapitalizmus rovására kielégíteni." Ez a nyilatkozat a szélsőségeseket eufórikus hangulatba emelte.

43 A sztrájk időszaka alatt három személy neve forgott leggyakrabban. A leghangosabb közülük Gruber Lajos, a nyilaskeresztes párt nem nógrádi illetőségű országgyűlési képviselője volt. Ki is ő tulajdonképpen? 1890-ben született gépészmérnöknek ekkorra már kisebb húsgyára volt. Az Ébredő Magyarok Egyesületének alapítója, 1939-től a Nyilaskeresztes Párt országos vidéki szervezési főnöke. Szélsőségesen radikális politikus. 1940. január 13-án ún. „eszmevédelmi csoport"-ot alakított. A csoport tagjainak az volt a feladata, hogy mindazokat a személyeket, akik pártjukra kedvezőtlen megjegyzéseket tettek a nyilvánosság előtt, megverjék. Botrányos esete után kalandos úton - a Brennbergbánya elhagyott járatain át - külföldre akart szökni a börtönbüntetés elől, de leleplezték. A parlamentben mentelmi jogának felfüggesztését kérték, ami nem teljesült kapcsolatai következtében. A rétsági Budinszky László nyilas képviselő többszöri felszólalásaival politikailag segítette.

44 Legkevesebb ismeretünk van a sztrájk során talán vezető szereppel bíró Faragona József, zagyvapálfalvai munkásról. 1939-ben szakszervezeti bizalmiként a Frigyes lejtősakna bányászainak ellátásának, bérezésének javítását követelte. Ugyanezt kezdeményezte 1940 őszén is. Tragédiája a két politikai irányból megfogalmazott minősítésben öltött testet. A nyilasok szerint szakszervezeti vezető, a szociáldemokraták szerint nyilas beállítottságú volt. A bányásszakszervezet helyi csoportjainak életében mozgósító feladatot látott el: Hermann Ferenc, aki - a rendőrkapitányi jelentés szerint - mint szakszervezeti vezető legtöbbet tett azért, - nem sok eredménnyel - hogy a velük szimpatizáló bányászokkal fenntartsa a termelést. 1941-ben Zagyvaróna, Etes, Kazár, Vizslás, Kisterenye, Mátranovák, Nemti, Zagyvapálfalva egyes üzemeiben - tehát nagyjából a sztrájktól érintett területen - bányászszakszervezeti csoportokat tudott életre kelteni. Már csak emiatt is érdemes tehát néhány mondattal a szociáldemokraták, a baloldal helyzetét megvilágítanunk. Ahogy korábban jeleztem: a munkásmozgalom e szárnya is megtörten, ziláltan élte mindennapjait. A szó szoros értelmében napi élet volt ez csak. Jószerivel: program nélkül, összefogás híján, szétszóródottan, nem sok esély adódott számukra a politikai porondon. Még régi tagjaik közül is sokan hol egyik, hol másik párthoz csapódtak. Azok, akik a nyilaspárthoz tartoztak, visszatértek, mert „a jövőt a demokratikus színben látják kibontakozni." A szénmedencében aránylag kevés tagja volt a szociáldemokrata pártnak. A legéletképesebb 107