A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Kovács Anna: Utazás kísértetek, komédiások, különcök között

A malom, az artézi kút, a versfaragás mind-mind csak apróság. Harcsa Ezékiel legnagyobb, legmerészebb álma a kastély volt, melynek ablakaiból, mint mondani szokta, majd leköpdösheti ezt a szegény rongyos kis vármegyét. Tervének biztosítékát, a szentpéteri pör kötelezvényét kell elveszítenie pokoljárása /„Don Quijote-i kalandja"/ során, amikor is beleesik a krumplisverembe, s mivel azt képzeli, hogy a golyóbisraktárba, a golyómagazinba került és farkas acsarkodik rá, puskájába gyűri a szerződést fojtásnak, majd lelövi saját kutyáját, levegőbe röpítve ezzel minden álmát, vágyát, ábrándját. Harcsa Ezékiel még kijön a veremből, de csak, hogy meghaljon. A halottak, kísértetek, szerepjátszó komédiások, bolond különcök között a helye, akik Mikszáth korai elbeszélései tanúsága szerint benépesítették az egész vármegyét. Akik tényleges társadalomformáló, történelmi szereplehetőség hiányában a múlthoz való egészségtelen kapcsolódást, a visszavonulás, az elzárkózás követelményét, a tevékenység, cselekvés helyett annak pótlékéul a különcködést választják. (12) Végezetül összegzésként fogalmazzuk meg azt a kérdést, melyre a korai elbeszélések világával való ismerkedés ösztönzött, késztetett. Vajon nem a Mikszáth írásaiban társadalmi típussá emelt különcök — kiket Madách Imre még kortársként ismerhetett — változnak, lényegülnek át Krúdy költészetében egy képzelt múltban élő kalandorokká, ködlovagokká? A kérdésre a nógrádi különcök további vizsgálatával keressük a választ, példaként követve azt a magatartást, mely Mikszáth Kálmánt jellemezte, mikor új és régi arcok titkát kutatta: „Hagyjuk a politikát!... Aki még rá nem unt, meg nem csömörlött eddig is a politikátul, az megérdemli, hogy ne alkalmazkodjunk a szenvedélyéhez, aki pedig ráunt, az úgysem kér belőle. Tehát nem politizálunk. Egyszerű társadalmi karakterképeket adunk; — semmi közünk ahhoz, milyen zászló alatt állanak embereink; hanem milyenek, mulatságosak-e, vagy unalmasak... Nem arra akarunk rámutatni, melyik a nagyobb, melyik a különb, hanem ki a szeretetreméltóbb?... Egyébiránt úgyis lehetetlen dolgot cselekszünk. Az árnyékot hozzuk napfényre..." (13) JEGYZETEK 1. Krúdy Gyula: Szent Péter esernyője alatt. = и.о.: írói arcképek. Bp. 1957. Magvető. II. köt. 409—410. p. 2. Mikszáth Kálmán: Az én ismerőseim — Idézi Zsigmond Ferenc: Mikszáth Kálmán /Irodalomtörténeti Füzetek 20./ Bp. 1927. Pallas V. fejezete a különcről. 3. Herczeg Ferenc: Mikszáth Kálmán emlékezete. Bp. 1928. MTA 7. p. 4. Rónay György: A pályakezdő Mikszáth. = Új írás, 1978. 11. sz. 57—80. p. Lásd még erről: Mikszáth Kálmánné visszaemlékezése /Bp. 1922. Athenaeum/ Első könyve, II—

XII. fejezetét, 19—98. p. Gyöngyössy László: Mikszáth Kálmán. /Bp. 1911. Franklin/ A vármegyénél című fejezetét, 33—50. p. Rubinyi Mózes: Mikszáth Kálmán. /Bp. 1917. Révai/ Alakjairól és motívumairól, 38—51. p. Várdai Béla: Mikszáth Kálmán. /Bp. 1910. Franklin/ IV. fejezetét, 46—91. p. 5. Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat. Salgótarján, 1972. /Kézirat/ Nógrádi Történeti Múzeum Adattára. 2289—79. Praznovszky Mihály: Mikszáth Kálmán nógrádi ismerősei. = Balassagyarmati Honismereti Híradó, 1985. 1. sz. 14—22. p. U.Ő.: Mikszáth Kálmán a pályakezdő nógrádi újságíró. = Mikszáth és a századvég-századelő prózája. Salgótarján, 1989. Nógrád Megyei Múzeumok Igazgatósága. 19—35. p. 6. Jegyzetet lásd külön 7. Mikszáth Kálmán: Matyi bátyánk. Közzétette és jegyzetekkel ellátta: Belitzky János. = Palócföld, 1979. 5 sz. 32. p. 8. Balogh Károly: Madách az ember és a költő. Bp. Vájna György és Társa. 144. p. 9. Mikszáth Kálmán összes művei /Szerk.: Bisztray Gyula, Király István/ Bp. 1958. Akadémiai. 1. köt. 269. p. /A továbbiakban a sorozat darabjainak szokásos jelölése: Krk./ 10. Az „úri folklór" Tóth Béla kifejezése; idézi és értelmezi Fábry Anna: Ciprus és jegenye. Sors, kaland és szerep Krúdy Gyula műveiben. Bp. 1978. Magvető. — Lásd Az anekdota mint forma című fejezetben, 19—24. p. 147