A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Kovács Anna: Utazás kísértetek, komédiások, különcök között

E gondosan felépített színpadias hatású jelenetet, melyben ezek a mikszáthi szavak elhangzottak, Krúdy Gyula költői képzelete rendezte, 1910-ben Mikszáthra emlékező írásában. Az általa „lejegyzett" gondolatok Mikszáth alkotó művészetének, szemléletének olyan lényegi tartalmára, mélyrétegére világítottak rá, melynek eligazító fényénél különösen izgalmasnak látszott megvizsgálni az író első alkotói korszakát. „A legjellemzőbb az írónál — állítja maga Mikszáth —, milyen tárgyakat dolgoz fel, vagy még inkább, milyeneket szeret meg: Nagyon fontos ez! Mert egy bizonyos ügyességet a komponálásban és az előadásban sok ember szerezhet, — de a jó tárgyakkal soha sem lesz tisztában..." (2) Mikszáth számára a szabadságharc utáni — általa szerepjátszónak nevezett — kor, múlt század második felének színpadias környezete volt az a közvetlen élményvilág, ahonnan témáit választotta. A pályakezdő Mikszáth első írásaiban pedig ez a világ szinte kényszerítő erővel jelent meg, hisz töményen, sűrítve találkozott vele, mintegy kivonatát, esszenciáját kapta, tapasztalhatta meg, és szemlélhette szülőhelyén Nógrád vármegyében. Herczeg Ferenc szerint itt Mikszáth mint „fiatal csuka beszabadult a halastóba, és ami körülötte úszkált, bukdácsolt és ficánkodott, az mind prédául kínálkozott neki.... A tekintetes vármegyén tüstént otthon találta magát." (3) Mikszáth Kálmán — tanulóéveit követően — 1869 nyarától 1873 márciusáig, amikor Pestre költözött, Nógrád megyében élt. Lakása, tevékenysége szülőfalujához, Szklabonyához, ill. a székvároshoz, Balassagyarmathoz kötötte, ám jól ismerte a korabeli vármegye egész szerkezetét, minőségét. Ebben az időszakban keletkezett, első munkáit a szakirodalom leggyakrabban a köz-. vétlen hatások szempontjából, az író és a környezet konkrét kapcsolatából kiindulva szokta emlegetni, ritkábban elemezni. Rónay György — máig egyedül átfogó tanulmányában — összefoglaló elemzését adja ezeknek az éveknek, Mikszáth első alkotó korszakának irodalomtörténeti értékelését végezte el. (4) Belitzky János és őt követően újabban Praznovszky Mihály történeti kutatásai — természetesen alapvető kiindulópontként építve a kritikai sorozat jegyzetanyagára — tárták fel részleteiben az író nógrádi kapcsolatrendszerét, vizsgálva Mikszáth közéleti szereplését, publicisztikai tevékenységét, személyes ismerőseit, barátait, s nem utolsósorban azt, hogy közvetlen környezetének milyen eleme érhető tetten korabeli munkáiban /helyszínek, egyes szereplők eredeti modelljeinek beazonosítása/. (5) Valóban érdekes, színes és látványos tabló vázolható fel azokról az eredeti alakokról, akik Mikszáthot körülvették. Egyet lehet érteni azzal a véleménnyel is, hogy gyakorlatilag mindenkit fontos ismernünk, aki körülötte feltűnik. De legalább ilyen fontos vizsgálni azt is, hogy ezekből a közvetlen élményekből, hatásokból, milyen írói világot teremtett /vagy legalábbis milyen megteremtésével próbálkozott/, és a mai olvasónak — akinek személyes tapasztalatai természetesen már nem lehetnek, történészi ambíciói meg netán nincsenek — milyen művészi élményt, ismeretet, üzenetet tud nyújtani erről a letűnt világról. Merthogy volt ilyen szándéka, vagy hogy alapvetően ilyen szándéka volt, egyértelműen jelezte az, hogy a Nógrád vármegyéből újságírónak távozó Mikszáth, mint szépíró kívánt jelentkezni, a nógrádi évek szépirodalmi termését akarta kötetekbe összegezve nyilvánosságra hozni. A tervezett négyből kettő megjelent. A két elbeszéléskötet — a reklámközlemények, kritikák, a korabeli sajtóvisszhang ellenére is — szinte észrevétlen maradt a kor könyvtermésében, sikert nem aratott. A továbbiakban ennek a két kötetnek az anyagát kívánjuk részletesebben, egységesen, együttesen és belülről /a művekből kiindulva/ szemlélve áttekinteni, elemezni. (6) 136