A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Kovács Anna: Utazás kísértetek, komédiások, különcök között

XVI. KÖTET A NÓGRÁD MEGYEI MÚZEUMOK ÉVKÖNYVE 1990 IRODALOMTÖRTÉNET LITERATURGESCHICHTE Kovács Anna Utazás kísértetek, komédiások, különcök között /A pályakezdő Mikszáth elbeszélései/ 1. tétel „A tiszteletre méltó sár, melybe belefúltak a haszontalan új eszmék, beleolvadt a címerünkbe" — utazás a vármegyében — 2. tétel „ S méltóságos léptekkel baktatott előre — a krumpli verembe." — a különc pokoljárása — „Hát tudjátok — mondotta a társaságnak —, az ötvenes, hatvanas évek színészkedővilágáról fogok írni. Akkoriban mindenki színész volt, mégpedig rossz színész. A nemzet beleunt már az elnyomatasi kor sivárságába, unalmába, egyhangúságába. Szomjasak voltak az elmék és a szívek egy jobb kor után, a politika után. Mert hiszen igaz, hogy voltak költők.... de hát még Jókai sem tudta kielégíteni a nemzet szomjúságát. Politika, politika kellett a magyarnak. Az pedig nem volt.... Ügy volt vele a nemzet, mintha megunta volna a tokaji nektárt, amellyel Jókai és a többi írók traktálták, és kocsisbor, vinkó után vágyakozna...Politika után szomjaztak a lelkek, és ezt senki sem merte bevallani, mert komédiások voltunk. Ugyan ki merészelt volna honfibú nélkül mutatkozni az utcán vagy társaságban? Pedig már a manónak sem kellett a honfibú. Torkig voltunk vele. A fű benőtte a sírhalmokat. Az isaszegi fákon beforradtak a sebek, amelyeket puskagolyók ütöttek rajtuk. Özvegyek letették a fátyolt, árva gyermekek megemberesedtek. A nemzet pedig még mindig azzal hitegette magát, hogy a bánattól, keserűségtől, fájdalomtól nem szabad életre kelnie. És néma megadással tűrte ál-Petőfik, ál-bújdosó honvédek és álhazafiak seftelését, akik eleinte bankóra, később már csak aprópénzre váltották fel a nemzeti fájdalmat. A szemek könnybe borultak Komárom, Kufstein, Olmütz említésekor. De már nem égettek azok a könnyek. Hiszen a börtönök félig-meddig már üresek voltak. Könnyeztünk, mert hazafias kötelesség volt a könnyezés. Tehát ezt a színészkedő kort akarom én megírni. A rossz komédiások korát." —így szólt Mikszáth Kálmán Krúdy Gyulához egy csillagfényes, augusztusi éjszakán, mikoris „Hűs szél jött a Duna felől, és a mesemondó fázósan kerítette nyakára zsebkendőjét, köhögni kezdett és nem beszélt tovább." (1) 135