A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Zólyomi József: Egy Nógrád megyei német település (Berkenye) az anyakönyvek tükrében (1719–1900)

időszakban a házasságok többségét január—február hónapokban kötötték, amelyek a szeptemberi—októberi születések számát jelentősen megnövelték. A legkevesebb nő szeptember, október, november hónapokban maradt „másállapotban", amely a májusi, júniusi, júliusi szülések számát csökkentette. Ismételten hangsúlyozni szeretnénk, hogy adataink nem támasztják alá azt a szemléletet, mely szerint a gyermek érkezését tudatosan úgy tervezték volna, hogy az ne essen egybe a nagy mezőgazdasági munkák idejével. Ha a legcsekélyebb tervezéssel is számolni lehetne, akkor nem augusztus, szeptember hónapokban született volna a legtöbb gyermek, a betakarítási munkák kellős közepén —, hanem november—március közötti hónapokban, amikor a határban már egyáltalán nem volt munka. A faluban a szülő nők száma 20—30 fő között változott évenként. Ha ezek többsége augusztus, szeptember, október hónapokban szülte volna gyermekét, akkor erre az időre kellett esnie a legkevesebb fogamzásnak, amely a májusi, júniusi, júliusi szülések számát korlátozta. A fogamzás csökkenését a több hónapos nyári paraszti munka, a napkeltétől napnyugtáig tartó folyamatos szervezeti igénybevétel is előidézhette. A nők egy részénél ez a szervezeti és biológiai legyengülés a fogamzási hajlamot korlátozhatta. 4. A gyermekek száma családonként Az egy családban született gyermekek számát számos tényező befolyásolhatta: a házasok kora, a házastársak egészségi állapota, esetleg az egyik fél korai halála. Az alábbi táblázatunkban csupán a Berkenyén született gyermekek adatait dolgoztuk fel. Ezért külön kellett választanunk azokat a házaspárokat, akik esküvőjüket Berkenyén tartották, termékeny éveiket ebben a faluban töltötték, gyermekük többsége itt született, és azokat a családokat, akik már házasként telepedtek le a községben, gyermekeik egy része, vagy többsége született Berkenyén. Mindkét esetben csak azoknak a gyermekeknek az adatait szerepeltetjük, akik Berkenyén születtek. így előfordulhat, hogy egy családot 2—3—4 stb. gyermekesek közé soroltunk, valójában — akiket nem Berkenyén anyakönyveztek — ennél több gyermekük lehetett. Eléggé gyakori volt, hogy a házastársak közül valamelyik, még a termékenységi időszak alatt elhalálozott. A megözvegyült férj, vagy feleség igyekezett minél előbb újból megnősülni, illetve férjhez menni, az új családban további gyermekek születtek. Táblázatunkban csak a férj családjában született gyermekek számát közöljük. Nem tudtuk figyelembe venni azokat a gyakori eseteket, amikor a férj özvegyasszonyt vett el feleségül, akinek előző férjétől már születhettek gyermekei. Ezek a gyermekek már az új családhoz tartoztak, de számuk az általunk készített kimutatásban nem szerepel, mert nem ismerjük, hogy az új család alapításakor az özvegy feleség hány gyermeket hozott magával. Forrásaink sajnos nem teszik lehetővé, hogy minden esetben nyomon követhessük a nők életútját. Például tudjuk, hogy a nő mikor kötött házasságot először és ebben mennyi gyermeke született. A férj halála után ismét férjhez ment, erre egyébként gyakran csak a név hasonlóságából következtethetünk, de nem lehetünk biztosak abban, hogy ugyanazon nőről van szó, mert a szülők nevét, az azonosítás biztos forrását, az anyakönyvek csak az 1830-as évektől közlik. A halotti anyakönyveket sem használhattuk fel mindig a személyazonosság megállapításához, mert ha idős korban halt meg, a férj nevét nem közlik. Természetes, hogy az azonosítás gondja a férfiaknál is felmerül, különösen az 1830-as éveket megelőző időszakban. Gyűjteményünkből azonban egy Berkenyén született gyermek sem maradt ki. Az özvegyasszonynak az új családba vitt gyermekei az előző férj adatai között szerepelnek, így az egy anyától származó gyermekek teljes száma nem tűnik ki adatainkból. Vagyis 79