A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Jakus Lajos: Sisa Pista az utolsó betyák a Cserhátban

Az expozé után felsorolja tetteit. A két példány tartalma között annyi az eltérés, hogy míg az elsőben Balasssagyarmat körül egy ügyvédtől megelégszik 100 Ft-tal, a másodikban a váci püspököt látogatja meg, itt sértetlenül távozik, láthatatlanná tette magát, míg két társa fogságba esik. Az Igazmondó olyan eseteket sorol fel, melyek a vádiratban nem szerepelnek, tehát légbőlkapottak. A legdurvább — hihetetlen — meg nem történt esetek felsorolásától sem riad vissza a szenzáció hajszolása érdekében. „Szirákon egy koca hízóért 50 Ft-ot ad Sisa. Leüti a disznó fejét. Három zsidóval feltrancsíroztatja, belőle hájat, hasalját megfőzeti, velők kenyér nélkül megeteti. Tóidon a kocsmárostól egy akó bort és 100 Ft-ot zsarol ki. Ugyanott később pálinkával kínál, itat mindenkit. Egy pisztolyt és 20 Ft-ot követel a kocsmárostól, amiért nem akart neki ajtót nyitni. A megvendégelt falusiaknak eltiltja, hogy a fogyasztott italért fizessenek. Sisa apja a grófnál szolgál, aki szeretné látni betyár fiát. Megjelenik nála. 100 Ft-ot kér, majd ott vacsorál. Búcsúzóul a százast visszaadja: Itt van gróf uram, most nincs szükségem a pénzre, de többé ne kívánjon engemet látni, mert akkor másképpen fogunk egymástól elválni, mint most." Tartalmában részben egyezik Sebján Mihály által elmondottal, tehát a ponyva lehetett forrása. Egy szegény asszonytól elvesz 40 kr-t, aki zsírt akart vásárolni, majd megsajnálja s 10 Ft-ot ad neki. „Emlékezzél meg Sisa Pistáról" — szavakkal búcsúzik tőle. Füleken a zsidót beküldi a csendbiztoshoz 10 Ft-tal, mondja meg neki, hol található. Amíg érte mennek, azalatt kifosztja a csendbiztos lakását. Úri betyárnak is bemutatja a ponyvaíró. Négylovas fogatot kér az uraságtól, parádéskocsist is hozzá. Végül Sisa nótájával a ponyva érzelgős olvasóit is kielégíti. Minden betyár a siralomházban búcsúzik kedvesétől, Sisa Pistára is bitó vár, abban a tudatban búcsúzik. Neki is elhervadott a rózsabimbója, azóta lett betyár, a puszták vad fia. Szeretője meghalt. Ha nem hagyta volna el rózsája, nem élne így, világ gyalázatjára. Búcsúzik a Cserhát leányaitól és legényeitől. A ponyva megjelenése megelőzte Sisa Pista törvényszéki ítéletét, vagy szándékosan meg sem változtatta Igazmondó a hatásosabbnak tűnő bitót 20 évi súlyosbított börtönre. Sisa Pista nótája tehát nem fedte a valót, a nép ajkán nem formálódott belőle ballada, mint Vidróczkyról, a mátrai betyárról. Sipeken folyt néprajzi gyűjtés, felmérés, de egy szóval sem említik ott Sisa nevét, holott e faluban követte el Bálás Sándor megölését.

41 Elterjedt viszont róla egy országszerte ismert betyárdal változata, csupán a nevet kellett behelyettesíteni:

42 Híres betyár vagyok Sisa az én nevem Tizenhárom megye régen keres engem. Hegyeken, völgyeken hiába mászkálnak, A szegény Sisára sehol nem találnak. Fújd el jó szél, fújd el hosszú utca porát Hogy meg ne ismerjék Sisa Pista nyomát. 355