A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Peák Ildikó: Külföldi modern képzőművészeti kiállítások és fogadtatásuk a két világháború között

festőművész és Ambrosi Gustinus bécsi szobrász volt. Gustinus egy hatvanegy darabot számláló (bronz-, ólom-, gipsz-) kollekciót mutatott be, valamint néhány grafikát. A kiállított művek nagyrészt tanulmányok, portrészobrok voltak. Dr. Lázár Béla a katalógushoz írott bevezetőjében Gustinust Rodinhez hasonlítja, lélekelemző arcképeit pedig „történelmi okmányoknak, mély gondolatok formába öntésének" nevezi. Végül az Ernst Múzeum 1937 februári CLXVI. csoportkiállításán gr. Batthyány Gyula, Csabai Rótt Margit, Fáy Lóránd, Feiks Jenő, Kun Sándor mellett egy német származású, valószínűleg műkedvelő grófnő — May Bernstorff állította ki munkáit. A művésznő szobrait Bourdelle hatása alatt készítette — többnyire portrékat, melyeket Angliában és Németországban állított ki. Az Ernst Múzeum kiállításán hét arcmással szerepelt a művésznő, köztük Göring és Horthy portréjával. A fiatal, s rövid életű Fränkel-Szalon ebben az időben három egyéni gyűjteményt, s egy átfogó jellegű francia kiállítást mutatott be. Bár a kiállításokról sajtóvisszhangot nem találtam, úgy tűnik, hogy mind az egyéni, mind a csoportos kollekciók mentesek voltak a hivatalos magyar művészetszemlélettől, s ezzel a Fränkel-Szalon úttörő voltát bizonyítják. Az 1934-es évben három külföldi művész gyűjteményét mutatta be a Szalon. Március 18—28. között az impresszionista bolgár festő Nikola Tanév volt itt vendég, aki már 1929-ben kiállított a Nemzeti Szalonban. A negyven bemutatott festmény és grafika tárgya továbbra is a bolgár táj volt. Április 22—május 2. között a baseli születésű Engel Istvánné — Ilse Kühner gyűjteményes kiállítását tekinthette meg a közönség. A művésznő első gyűjteményes kiállítása 1930-ban Baselben nyílt meg; Berlinben 1931ben állított ki. 1932 óta élt Budapesten. A harminc kiállított olajfestmény, pasztell, linóleummetszet túlnyomó részt portré volt. 1934. december 23—1935. január 2. között Robert Kohl osztrák festőművész állított ki a Fränkel-Sziilortban. Kohl a prágai művészakadémiát végezte el, s Frankfurtban és Bécsben dolgozott. Az 1935-ös év nagy kiállítása a Frankelnél a francia művészek gyűjteménye volt (kiállító művészek: Bombois, Bonnard, Braque, Ceria, Chagall, Delaunay, Derain, Dufresne, Dufy, Foujita, Friesz, Kisling, Laprade, Le Fauconnier, Léger, Luce, Marquet, Metzinger, Modigliani, Pascin, Picasso, Rouault , Roussel, Signac, Soutine, Utrillo, Vivin, Vlaminck). A katalógus előszava (Oltványi-Ártinger Imre) rámutat arra, hogy „...az egész európai művészet, tehát a miénk is, túlságosan sokat köszönhet a francia festészetnek, semhogy hideg tárgyilagossággal tudnók szemlélni alkotásait. Viszont mi túlságosan benne élünk abban a lüktető életerővel telt magyar művészetben, amely mindenekfelett a szívünkhöz nőtt, semhogy mégis vitába ne szállnánk ezekkel a francia képekkel, amelyek erjesztő, impulzív jelentősége sokkal nagyobb abszolút műértékeiknél." Oltványi-Ártinger előlegzi tehát a kiállítás esetleges meg nem értését, vitatását, s ezt a magyar és francia művészet „másságával", más kulturális hagyományaival, szemléletével magyarázza. Oltványi-Ártinger a kiállítás anyagából Picasso, Braque, Derain, Vlaminck, Dufy, Bonnard, Pascin, Modigliani és Dufresne műveit tartja kiemelésre méltónak. „A többieknél mintha túltengene az ész-festészet, s a mondanivalók festői sűrítését sokszor a technikai bűvészkedés felületi könnyedsége váltja fel." Oltványi-Ártinger mégis igen fontosnak tartja a kiállítást, melyre nagy szükség volt, mivel „...évek óta nem állt módunkban itthon összevetni a mai magyar művészetet azzal 337