A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Peák Ildikó: Külföldi modern képzőművészeti kiállítások és fogadtatásuk a két világháború között

A kollekciót az American Fédération of Arts gyűjtötte össze. Mivel a kiállítás, terjedelmi megkötöttségek miatt nem nyújthatott teljes áttekintést, ezért kizárólag élő művészek munkáit mutatták be. Mindenesetre, a rendezők arra törekedtek, hogy a kiállított anyag jól tükrözze az amerikai művészet konzervatív és haladó irányzatait. Az előbbiek kapcsán a Napkelet kritikusa, Genthon István kifejti, hogy „...mint mindenütt a világon, az Egyesült Államokban is konzervatív jellegű a hivatalos művészet, a reprezentatív portré hűvös nyugalma, egyszerűsége és technikai tökéletessége."

36 Az ún. ünnepi képmások stílusát Zuloaga, Sargent és László Fülöp utánérzései határozzák meg. E műfaj legjellemzőbb képviselője Leopold Seyffert. Genthon meglepve fedezi fel, hogy az Egyesült Államokban a figurális festés szerepe nagyobb, mint a tájképé, az alakos képek közül pedig az egyes figurák gyakoribbak, mint a kompozíciók. Amerikai jellegzetesség továbbá, hogy a tájképek hátterében gyakran felhőkarcolók bukkannak fel. A kiállítás anyagát csaknem félszáz festmény alkotta, továbbá a budapesti rendezők kiegészítették azt néhány magyar gyűjtő amerikai festményével, valamint a Szépművészeti Múzeum anyagából három grafikus (Whistler, Pennel, Laughlan) sorozatával. Lyka Károly párhuzamot von az európai és az amerikai művészet között. Rámutat arra, hogy „... az amerikai művészeti központokban, éppen úgy, mint az európaiakban, a természet közvetlen tanulmányozása alapján indult meg a művészek személyes stílusának kiépítése. A mód, ahogyan ezt ezek a mesterek tették, rokon azzal, ahogy nálunk csinálták a kilencvenes évek óta."

37 Ugyanakkor kiemeli az egyéni tehetség, kötetlenség, szabadság sajátosan fontos szerepét az amerikai művészetben, valamint a természetközeliséget, amely igen távol áll a felhőkarcolók építészetétől. Összetételében, tematikájában is egészen más jellegű volt a Nemzetközi Alpin Képkiállítás (1930. március 22—április 27.), melynek keretében 1300 „havasi képet" gyűjtöttek össze. A számos érdeklődőt vonzó kiállításnak a Nemzeti Szalon Képzőművészeti Tanácsa, valamint turistaegyletek voltak védnökei. Magyar művészek közül Mednyánszky, Katona, Kőszeghy Elemér, Edvi Illés, Magyar-Mannheimer, Szlányi, Nádler és Glatz munkái szerepeltek a kollekcióban. A külföldi résztvevők közül a kortársak Mulley-t tartották a legtehetségesebbnek. A kiállítás művészi színvonala valószínűleg eléggé ingadozó lehetett, hiszen tisztán művészi hatásra törekvő képek, illusztratív, sőt „szakszerű" alkotások sorakoztak egymás mellett. Az 1930 novemberében megrendezett kínai képzőművészeti kiállításról dátumán kívül nem tudtam meg semmit. Az 193 l-es év viszont jelentős eseménnyel — az első norvég reprezentatív képzőművészeti kiállítással kezdődött. Fontosságát hangsúlyozandó — a kiállításnak nem magasabb védnökei voltak, mint a kormányzó és VII. Haakon norvég király. A XIX. és XX. századi norvég festészetet bemutató gyűjtemény a magyar művészek két oslói látogatása viszonzásaképpen érkezett Budapestre. Genthon István jelentős művészeti eseménynek tekinti a konzervatív és az új gárdát együttesen felvonultató kiállítást.

38 Edvard Munch — akinek neve ekkor már nem volt ismeretlen Magyarországon — hat képpel szerepelt a kiállításon. A budapesti gyűjtemény sajnos, csak ízelítőt adhatott művészetéből, éppen jellegzetes grafikai lapjai hiányoztak. Á hat festmény közül kettő portré (Jacobsen professzor arcképe, Férfiarckép). Kelkáposztaszüret с képét Genthon szuggesztív erejűnek nevezi, a „Fürdőző fiúkat" pedig a kiállítás legszebb darabjának. A „Művészlakodalom" határozott formavilágával hatott, míg a „Havasi táj" éppen ellenkezőleg, nyers lírájával. Ezentúl Genthon megemlít néhány fiatalabb, általában realizmusra törekvő festőt (Jean Heiberg, Рек Krogh, Ludwig Karsten, Axel Revold, Henrik Lund). Farkas Zoltán a Nyugat hasábjain sajnálkozik azon, hogy a kiállítás a legújabb törekvésekről nem számolt be. Ennek érdekes, s önmagáért beszélő okát fejti ki: „...ebben az elmaradásban nyilván mi vagyunk a hibásak, hivatalos köreinknek reakciós művészetpoli333