A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Peák Ildikó: Külföldi modern képzőművészeti kiállítások és fogadtatásuk a két világháború között

XVI. KÖTET A NOGRAD MEGYEI MUZEUMOK EVKÖNYVE 1990 MŰVÉSZETTÖRTÉNET KUNSTGESCHICHTE Peák Ildikó Külföldi modern képzőművészeti kiállítások és fogadtatásuk a két világháború között Bevezetés A két világháború közti periódus rendkívül sajátos és összetett szakasz a magyar művészetben. Ugyanakkor ez a tény meghatározza a Magyarországon kiállított külföldi műalkotások fogadtatását, kritikáját — egyáltalán azt, ki, mikor és hogyan állíthatott ki Magyarországon a külföldiek közül. Ezért úgy érzem, dolgozatom témájának kibontása előtt néhány mondatban át kell tekintenem a kor hazai képzőművészetének helyzetét, mely főbb vonalaiban — sajátos vonásai ellenére — szorosan kapcsolódik a kor általános tendenciáihoz. A két világháború közti időszakban sem az egyetemes, sem a magyar művészet fejlődése nem volt egységes és egyenes vonalú.

1 Nyugaton a korszak elején még tovább éltek a tízes évek egyes avantgárdé törekvései: a dadaizmus, a konstruktivizmus. Ugyanakkor a húszas években a forradalmi mozgalmak lecsapódásaként, s egy, a jövőbe vetett idealista remény jegyében megindul egy neoklasszicista hullám. Ezt a humánus művészetet azonban a későbbiekben a fasiszta olasz ideológia kisajátította magának. A periódus végén pedig megszületik az azon túlmutató szürrealizmus. A kor magyar művészete hasonló vonásokat mutat. Egy periódusban, s gyakran egymás mellett élnek a szecesszió örökösei — a KÉVE, a Munkácsy-, s nagybányai hagyományokat jól-rosszul ötvöző tájkép-, életkép- és aktfestők. Műkedvelő úriemberek és úriasszonyok egy tárlaton állítanak ki a Gresham-kör, vagy a KÚT tagjaival. A kritikusok egy folyóiratban írnak Derkovitsról és az úri társadalom arcképfestőiről. A háború éveiben pedig Magyarországon is megjelennek a szürrealisták. A nagyszámú irányzat együttéléséről tanúskodik a művészeti intézmények és a kiállítási szervezetek sokasága. A két világháború között Magyarországon huszonöt társulás működött, melyek széles skálán mozogtak a konzervatív Munkácsy Céhtől a radikális ÚME-ig (Új Művészek Egyesülete). A művészcsoportok megalakulásával párhuzamosan egy sor új kiállítási fórum is létrejött. Közülük most a legfontosabbak, melyek külföldi kiállításokkal is foglalkoztak. Ezek — elsősorban: a Műcsarnok, a Nemzeti Szalon, az Ernst Múzeum, valamint az ebben a korszakban alakult Frankéi Szalon. Több rövidebb életű szaklap (Művészet, KÚT, Magyar Grafika. Magyar Iparművészet, Szépművészet) mellett a Magyar Művészet kísérte figyelemmel a művészeti életet. Természetesen e mellett a kor szinte valamennyi kulturális lapja közölt képzőművészeti tárgyú írásokat, kiállításkritikákat (elsősorban: Nyugat, Napkelet, Élet, Múlt és Jövő, Magyar Kultúra, Katolikus Szemle, Tükör). A lapok kritikusai közül — a sok névtelen és kevésbé ismert mellett — különösen Rabinovszky Máriusz, Kállai Ernő, Genthon István foglalkozott külföldi kiállításokkal. Nem lebecsülendőek ebből a szempontból sem a kor szépíróinak (pl. Kosztolányi Dezső) írásai. Gyakran jelentek meg művészeti kritikák a bulvársajtóban is, ezeket némi éllel így 321