A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Közlemények - Szvircsek Ferenc: Törzsgárda létrehozására irányuló kísérletek a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. munkáspolitikájában

suták alkalmazottait is. Adataink szerint az első egyenruhák a következő darabokból tevődtek össze: bányászzubbony (Bergkittel) fekete szövetből, bányásznadrág fekete vagy szürke torkinból, mellény perwienből, farbőr (Léder) kapoccsal, aknászsapka (Schachtmütze) zolt zöld anyagból, zubbony (Blouse) kék perwienből, bányászbot, (Bergstock). Kezdetben ezekért a ruhadarabokért 34 Frt. 90 kr-t kellett fizetni 12 havi részletben. 1882-ben már Salgó- • tarjánban készítették el a 200 db egyenruhát, amelyért csak 21 Frt. 96 kr-t fizettek a bányászok. A pribrami cég engedhetett áraiból, mert 1885-ben a budapesti igazgatóság a következő levelet küldte Salgótarjánba: „... Mi minden évben, így az idén is a Prokop-ünnep beköszöntéig, mind a két körzetből (Salgótarján és Inászó — Sz.F.) nagyobb számú jobb és idősebb munkásokat megfelelő egyenruhával láttuk el, ha azok az egyenruha megvételére együttesen jelentkeznek és az ügy lebonyolítására minket megkérnek. Az egyenruhák megrendelését, mi a pribrami Janke N. I. fiai cégnél szoktunk eszközölni. Mivel a személyzet most is késznek nyilatkozott arra, hogy minden költséget és a vételárat havi 3 Ft-os részletekben törleszteni, mi a megbízásukat végrehajtottuk. ' ' 1885-ben a Janke cég 350 bányászdíszruhát készített el, egyenként 21 Frt. 51 kr. értékben (A zubbony ára: 9 Frt., nadrág: 5 Frt. 40 kr.; mellény: 2 Frt. 25 kr., farbőr: 2 Frt. 25 kr., kettős zöld sapka: 2 Frt. 16 kr., bányászbot: 45 kr.) 1889-ben már a bányásztársulat zenészei is egyforma köpenyt kaptak, mivel még legtöbbjüknek „nincs ilyen a birtokában''. Utolsó érdemleges adat a helyi díszegyenruha vonatkozásában 1889-ből való, ekkor tűnik fel a díszegyenruha részeként a nyakkendő s a régi cég mellett Fischer Bertold és Deutshberger Mór salgótarjáni szabók is mint akik olcsóbb áron készítenék el a szükséges egyenruhákat.

14 A viselet kiegészítője, az ünnepekre felvett ruha tartozéka volt a kard és fokos is mint az egyetlen emléke a bányászok fegyverviselési kiváltságának. A fegyverek viselésétől 1822-ben tiltották el a bányászokat, s így a fokos lett a díszruházat tartozéka. A bányász foglalkozásának, hovatartozásának szimbóluma az eredetileg védőruha-funkciót betöltő farbőr is. A díszegyenruhán bőr helyett bársonyból lett kiszabva és viselve. (Az államosítás után 1949-ben vezették be a bányászoknál a sötétkék színű, tányérsapkás egyenruhát a rangfokozatok feltüntetésével, de ez nem vált igazán bányászviseletté. Az új, az ősi hagyományokat felelevenítő bányász-díszegyenruha a hetvenes évek végén honosodott meg ismét a magyar bányavállalatoknál).

15 A díszegyenruhák mellett csak az 1870-es évek közepétől van adatunk arról, hogy munkaruháknak évi 2—300 zsávolynadrágot és 100—150 zsávoly zubbonyt szereztek be a bányatársulat részére. A visszaemlékezések szerint a bányászok azonban a föld alatt az elhasznált hétköznapi viselet darabjait használták előszeretettel. A BÁNYAMUNKÁSOK SZÓRAKOZÁSAI, ÜNNEPNAPJAI A karácsonyi, húsvéti ünnepeken, Szt. Istvánkor, a bánya védőszentjének napján munkaszünet volt a bányákban, és ilyenkor díszruhákban, zászlók alatt vonultak fel a bányászok ünnepelni. Ezeknek az ünnepeknek a magyarországi elterjesztésében az idegenből jött bányamunkások játszották a főszerepet. Az ünnep sorában is igen érdekes és izgalmas a védőszentek kultuszának a kérdése. A vallásosság a bányászok életében részben kényszerű ráhatás, részben meggyőződés volt. A különböző társulatok egyöntetűen bevezették és kötelezővé tették a bányába való leszállás előtt az imádkozást. A felolvasóban gyülekező bányászoknak a bánya védőszentjének képe előtt (ez Szt. Borbála képe volt) kellett imájukat elmondani. Ennek formái bányavidékenként változott. Öreg bányászok visszaemlékezése szerint egyes bányáknál a teljes ima szövegét, másutt csak egy rövid fohászt kellett elmondaniuk leszállás előtt. (Baglyasalján oly szigorúan vették az imádkozást, hogy munkába állás előtt igazolni kellett az istentiszteleteken való részvételt.) A babonás hit és a küzdelmes élettel szorosan összefüggő vallásosság általános elterjedéséhez hozzájárult a bányászok életében a foglalkozásból adódó nagyfokú bizonytalanság, amit csak fokozott az alacsony technikai színvonal, a „gründolási" láz idején a hanyagság s az ennek nyomán fellépő gyakori bányaszerencsétlenség. 308