A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)
Közlemények - Cs. Sebestyén Kálmán: A falu története Szuhahuta emlékezetében
Az itt dolgozók számát az 1785. évi összeírás 6 főben jelöli meg, akik a huta mellett laktak. Sajnos semmiféle jegyzék nem maradt fenn, így ismét analógiára vagyunk utalva a munkamegosztás tekintetében. A már említett 1736-os parád-óhutai névjegyzék a személyek mellett felsorolja tevékenységi területüket is. A hutamesteren kívül, aki a huta bérlője, a munkafolyamatok irányítója, megtalálható a „sótos csináló". Feladata a fúvott üveg formájának az elkészítése. Ezek segítségével gyártották a pincetokba való palackokat, gyógyszeres üvegeket és likőrösbutéliákat. Az üvegkötöző a készárut csomagolta áztatott zsúpszalma és forgács közé, a szállítást készítette elő. A sorban a kemencefűtő követte, akinek feladata a kemencék — főként a középső, olvasztó — megfelelő hőmérsékleten tartása. Az üvegcsináló — nevéből következően — különféle szerszámok segítségével, kézzel formázta a különféle üvegtárgyakat, míg a fazékcsináló az olvasztókemencében alkalmazott tégelyeket („fazekakat") javította. Ezek a folyamatos magas hőmérsékleten gyorsan rongálódtak, annak ellenére, hogy tűzálló anyagból készültek. A huta személyzetéhez tartozott a saitfa vágó, aki a formába fúvott üvegekhez bükkfából készítette a formákat. Jelenjős mennyiségre volt ezekből is szükség, mert gyorsan kiégtek, hiába mártották azonnal hideg vízbe. „Minden működő üveghuta mellé, közel vagy távol, létesítettek egy hamuzsírfőző műhelyt, amely ellátta a hutát az üveggyártás nélkülözhetetlen alapanyagával, a hamuzsírral. A parád-óhutai műhelyben dolgozott a »hamuégető« és a »fűtő«. 18 1808-ból — tehát ekkor már ismét működött a szuhai huta — van leírás a termékekről. „A szuhai huta árendában tartván, ezen hutában szoktunk tsinálni táblaüveget, itcés palaczkokat, itcés butéliákat, rosolisos és patikába való üvegeket. A tábla üvegek ablakokra, az palaczkok korcsmákra ivóedényeknek, az butéliák tokaji boroknak az rosolisos üvegek rosolisoknak tartására, az patikába való pedig orvosságoknak ki osztására fordítattnak." 19 Arról is van adat, hogy a telephez évi 150 véka hamuzsírt előállító műhely is tartozott, melynek jövedelme 140 rajnai forint volt. Ezek alapján valószínűsíthető, hogy a parád-óhutai manufaktúrában felsorolt tevékenységek mindegyikejelen volt Szuhahután is. A falu emlékezete a pontos megnevezéseket nem is őrizte meg, a munkamegosztásra vonatkozóan azonban bukkantak föl adatok. Eszerint a Draveczkiek üvegfúvók voltak, a Gembiczkiek és Storkok hutai szakmunkások, a Lajgutok pedig kisegítő munkával, favágással foglalkoztak. 20 Utóbbi családdal kapcsolatban a korai településszerkezetre vonatkozó adat is megjelent; „parti" Lajgutoknak emlegették őket. Mivel favágóként szerepeltek ez is eredője lehet, hogy a hutától távolabb, az erdőben, vagy az erdő szélén telepedtek meg, de nem zárható ki, hogy ők foglalkoztak a hamuzsír készítésével is. A XVIII. század 80-as éveinek végén a huta termelése évi 89 q üveg volt, jövedelme pedig 400—600 rajnai forint. Termékei eljutottak Pestre, Egerbe, Temesvárra is. 21 Hogy a gyenge minőségű alapanyagok, főként az üveghomok, ellenére tárgyaik távoli helyekre is eljutottak, arra a piaci viszonyok adnak némi magyarázatot, „...az üvegek térhódítása a hutáktól távoli területeken csak igen lassan következett be. A különböző feldolgozások adatait, a paraszti hagyatéki leltárakat vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy ilyen kereskedelmi viszonyok mellett csak az 1780—90-es évektől váltak gyakoribbá a paraszti háztartásokban az üvegtárgyak. A XVIII— XIX. század végén 15—20 üvegféleséget találunk a módosabb parasztok használatában. Ez a szám csak az 1830—40-es években emelkedik, amikor már egyes területeken 200—215 darabot is eléri a paraszti használatban levő üvegtárgyak mennyisége, s ez századunk elejéig alig növekszik. Ezek a példák azonban a bortermelő vidékekre vonatkoznak, így tehát semmiképpen nem általánosíthatók Magyarország egész területére." 22 Ha az utóbbi megjegyzést figyelembe vesszük, adott területünkre is törvényesnek tarthatjuk ezt a tendenciát, hisz a Mátrát bortermelő vidékek vették körül (gyöngyösi, egri és a XIX. század végi filoxéra pusztításáig a nógrádi szőlővidék). így a fokozatosan növekvő kereslet is közrejátszhatott a huta működésének felújításában, amelyet mutat az 1808. évi József nádor által elrendelt összeírás kérdéseire adott válasz. A táblaüveg és különböző palackok a mindennapi élet kellékeivé váltak lassan. A közbirtokosság Kupka Jánosnak és Habadás Jánosnak adta bérbe ekkor. 23 Működésében a felfutás az 1810-es években lehetett. Megerősíti ezt, 292
