A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Hála József: Hangyatojás gyűjtés

semmedékesek voltak (elzsibbadtak), Szent György-nap előtt szedett hangyatojásokkal kellett bedörzsölni, s a kellemetlenség elmúlt.

43 Ugyanott, ha nagypénteken, napfelkelte előtt hangyatojást etettek a disznókkal, jól szaporodtak és nem lettek betegek.

44 Az őrségi Szalafőn a XX. század elején a hangyatojást kenyérbe sütve, vagy pálinkába rakva tüdőbaj ellen használták (a pálinkát leitták róla).

45 A hangyatojás másutt is, többféle betegségre volt orvosság.

46 A hangyával kapcsolatos népi hiedelmek és gyógymódok felkeltették a jeles néprajzkutató, SZENDREY Zsigmond figyelmét is, aki 1936-ban egy rövid dolgozatban foglalta össze és csoportosította a témával kapcsolatos addigi ismereteket.

47 Megemlítem, hogy hasonló hiedelmek és praktikák más népeknél is előfordultak. Az állatok első kihajtásánál alkalmazott orosz és finn babonás cselekedetek említését, valamint szerelmi varázslásra vonatkozó német, cseh, horvát és jakut adatokat SZENDREY Ákos műveiből

48 ismerjük.

49 A hangyatojás hasznosítása az állattartásban A fentiekben idézett néphit és népi gyógyászati adatokon kívül ismerünk néhány leírást és említést a hangyatojásnak az állattartásban betöltött szerepéről is. SZABÓ Dezső Kolozsváron töltött gyermekkorára emlékezve említette Zift Mihály csizmadiát, akivel az ún. Meskó-házban együtt laktak. így írt róla: „Ez a sajátos ember egyik kifakulhatatlan alakja gyermekéletemnek. Mesterségét csak igen ritkán, a hiányzó fillér legsürgősebb parancsára gyakorolta. Néha napokig oda volt. Amikor aztán megjött: hozott rengeteg énekes madarat, hangyatojást, madárnak való hernyókat s az erdők ajándékait. A műhely falai, ablakai tele voltak aggatva kalitkával, melyekben boldog füttyű madarak ugráltak, vagy hangyatojást, kendermagot, kövér hernyót lakmároztak."

50 A székelyföldi hangyatojás-gyűjtögetésről BARRA Pál írásából tudunk: „A gyöngytyúkoknak és a csirkéknek kedvenc eledele a hangyatojás, nem számítva a kalitkás madarinkat! Az anyaszékben oly módon gyűjtik ezt nagyobb tömegben s rövid idő alatt, hogy vászonzacskóban a mezőről hazavisznek egy teljes hangyabolyt. Otthon az udvaron kiöntik az egészet a napra, de úgy, hogy a közelben árnyékos hely legyen. Az ismét szabadra került megriadt hangyáknak az az első dolguk, hogy a tojásokat az izzó nap sugarai elől árnyékos helyre szállíthassák. így aztán a megrémült állatkák nagy sietve a közeli árnyékos helyre gyűjtik össze a szétgurult tojásokat s így szépen kitisztítva, fáradtság nélkül jutunk hozzá a hangyaboly összes tojásaihoz."

51 A szalafői (Vas megye) hangyatojás-gyűjtögetést PAVEL Ágoston írta le: „Hangyatojást a madaraknak szoktak szedni. Ha kaszáláskor a réten fürj- vagy fácántojást találnak, hazaviszik, kotló alá teszik, és ha kikel, hangyatojással etetik. Ha felnő, eleresztik. A hangyatojást úgy gyűjtik, hogy a hangyaboly körül árkot ásnak, vizet öntenek bele, s amikor a hangya menti a tojásait, beleejti az út végére helyezett pohárba. Otthon a hangyatojást forró kemencébe teszik, megfullasztják, hogy ki ne keljen, és így használják fel."

52 Monostorapátiban és Kapolcson (Veszprém megye) a vadrécék tojásait otthon kotlóssal kikeltették és a kis állatoknak más eledelek mellett hangyatojást is adtak.

53 A pilisszentkeresztiek (Pest megye) hangyatojás-gyűjtögetéséről nyelvészeti dolgozatában PATAKI Kálmán írt,

54 és a főváros környéki szlovák falvak és Budapest kapcsolatát vizsgáló tanulmányában GYIVICSÁN Anna tett említést.

55 IKVAI Nándor egy Szobon (Pest megye) gyűjtött falucsúfolót közölt, amely szerint a kóspallagiakat jellegzetes foglalkozásuk, a hangyatojás-gyűjtögetés miatt hangyászokmk nevezik.

56 249