A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Cs. Sebestyén Kálmán: Salgótarján város fejlődése 1958–1968

titkára a lakásgazdálkodásról a következőket mondta: „ A felépült lakások elosztására... az volt jellemző, hogy éves ütemezéseiben előre és évenként már központilag meghatározták azokat az üzemeket, amelyek részére a lakásokat ki kellett utalnunk.... Példának említem az 1965-ös .évet. Tavaly felépült háromszáznégy új lakásból százharminchat szövetkezeti úton került értékesítésre, míg a 168 állami lakásból kilencvenkilenc a Szénbányászati Trösztnek, az ÉMÁSZ-nak és a bányagépgyárnak, tizennégy az egészségügynek, hét pedig az öblösüveggyárnak és az építőiparnak lett átadva. A városi tanács lakásbizottsága összesen nyolc állami lakással rendelkezett. Az elosztás ilyen rendszeréből következett, hogy sem az elmúlt évben, de a második ötéves terv teljes időszakában sem tudtunk jelentős segítséget nyújtani a nem nagyüzemekben dolgozó, de jogos lakásigénylők számára." (16) Ugyanúgy mint a lakásépítkezésnél az intézmények építésének megindítását is 1963 utánra tették, kivéve az ún. népgazdasági beruházásokat (szálloda, művelődési ház). Természetesen ezeket a nagy összegű átalakításokat a városi tanács költségvetése csak részben fedezte, s a nagyobb anyagi hozzájárulást a megyei tanács vállalta magára, mint beruházó. Ennek az lett a következménye, hogy az egészséges egyensúly megbomlott a pénzeszközök felhasználásában. Ez már 1960-ban is jelentkezett: a megyei egészségügyi költségvetés 14,6 millió forintjából 12 milliót a salgótarjáni kórház építésére fordítottak, de a lakásépítés terén is hasonló aránytalanság tapasztalható. Míg a megyeszékhelyen 104 lakást átadtak s 160 építését kezdték meg, addig Balassagyarmaton egy 12 lakásos épület készült el. (17) S így nem csodálkozunk, ha a következőket olvassuk: „ Csak néhány hétre menjen el az ember hazulról, amikor megtér, meglepetés fogadja. Igazi kellemes meglepetés. Mindig meglepetéseket tartogat ez a mi rakoncátlansággal telt városunk. Salgótarjánról van szó, amely az utóbbi évtizedben hihetetlen gyorsan vetkőzi régi, megkopott, agyonfoltozott rongyait. Egyre szépítkezik. Mintha csak magába tömörítené az ország életét. Mindezt nem észrevétlen, hanem amolyan igazi fiatalsággal... a hit az, amely lépésről lépésre szépíti, esküvőt váró lánnyá varázsolja a mi kedves városunkat, Salgótarjánt. "(18) Ha nemcsak a mennyiséget nézzük, akkor azt látjuk, hogy egészségesebb körülmények között, de részben újratermelték a kis alapterületű, szűkös viszonyokat. A tervidőszak első két évében többségben voltak a kis alapterületű lakások, amelyek a két vagy több gyermekes családoknak nem jelentettek alapvető megoldást. 1962-ben a művelődési ház építésének kezdetén ez már a város vezetői számára is problémát okozott. Az egyik, tapasztalatokat összegző beszámolóban így fogalmaztak: „... a kultúrház építéséhez kellett az év közepére építési területet biztosítanunk. A beruházóval és a kivitelező vállalattal történt egyeztetés nem hozta meg a kívánt eredményt. A kivitelező ugyan teljesítette a kért lakásszámot, időben átadta mennyiségileg a kért épületeket, azonban mivel azok 2—3 férőhelyesek voltak a kiköltöztetést csupán részlegesen lehetett végrehajtani, várni kellett amíg 4 férőhelyes lakások is átadásra kerülnek. Emiatt gyakorlatilag az építési területet nem tudta a városi tanács átadni, elcsúszott az építés kezdési s ebből következően befejezési ideje is..." Ezzel szemben 1963. év folyamán a 2 férőhelyes lakások száma minimális, ugyanakkor a kitelepítésre kerülők mintegy 30—35 százaléka egyedülálló, vagy két tagból álló család. Ezért az 1963. évi lakáselosztásoknál fordított helyzet áll fenn, egész sor cserét kell lebonyolítani. (19) Még 1970-ben is a város területén lévő 120 052 lakásból 6074 az egyszobás (50,4%), 4805 a kétszobás (39,9 %) és csak 1173 volt a három- vagy többszobás (9,7 %). (20) A tervidőszak első évében, 1961-ben a lakosság jelentős részének figyelme a nagyarányú építkezések előkészületei mellett a tisztasági, városszépítési mozgalom elindítása felé fordult. Ez a tény már jelzi a városi lét tudatosodását. Tavasszal több fórumon is felvetődött a köztisztaság; a népi ellenőrök is vizsgálták. Két lényegesebb okot jelöltek meg, amelyek megszüntetése jelentős javulást jelentene a város tisztán tartásában. Az egyik a csatornázás, illetve a csatornák tisztítása, a másik pedig a rendszeres szemétszál187