A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Kovács Anna: Utazás kísértetek, komédiások, különcök között

önmagát, de hát „hadd legyen szabad mindenkinek álmodni amiről akar" vallja megbocsátó megértéssel Mikszáth. De azért, hogy felébredjen, odavezeti őt a Kelemen-ház ablaka alá, ahol Mády „...kevélyen lépett egyet oldalt és olyan egyenesen jó irányba lépett a — maiteres gödörbe, hogy csak akkor vette észre, mikor már a szürke fluidum összecsapott mirabeau-i alakja körül." Innen már szükségszerűen vezetett „a szerelem bolondjának" útja maiteresen, ebben a furcsa toalettben, a Kelemen kisasszony hálószobájába, egyenesen a nem óhajtott házasságba. Képzelet és valóság, ábránd és realitás összeütközésének legkidolgozottabb változata, a különc pokoljárásának legszemléletesebb variációja: Harcsa Ezékiel története. Amikor már a vármegye híres prókátorának az otthonával, közvetlen környezetével ismerkedünk is, az a sejtésünk támadhat, mintha már ez sem lenne teljesen valóságos, inkább a való életnek a pótléka csak, nem reális élettér. A pince torka, ahol jeles barátaival Harcsa Ezékiel a legszívesebben és a legtöbbet tartózkodott pótolja a pesti Deák-klubot, a Nemzeti Kaszinót. Ez a baloldali kör, a sörház, a vendéglő, a dalárda, a színház együtt, itt hányatik meg Európa sorsa, itt szidatik össze, ha drágaság van, itt fejlődik alattomban a jogtudomány, itt csírázik a korteskedési rendszer. A távoli való világnak csak pótléka, kicsinyszerű, szűk változata veszi körül Harcsa Ezékielt és hozzáillő különös társait. Abban nagyon hasonlóak e barátok, hogy a cselekvés helyett is szívesebben választják a pótlékot, vagy a semmittevést. A két barát Kubacsek népnevelő úr, akit ugyan várhatott a sok ordító gyerek a tudomány csarnokában, és Pilászi sógor uradalmi számtartó, aki míg örökké azon ábrándozott, hogyan gazdagíthatná meg földesurát, egészen elhanyagolta gazdászati teendőit. Harcsa Ezékielnek több képtelen elképzelése, próbálkozása, ötlete, egy egész ábrándrendszere volt. Első a malom, melyhez mikor építette fölfelé akarta vezetni a vizet, hogy a nemes embert még a természet se regulázza, de később beleunt a gyilkos munkába, és hagyta, had folyjon a víz lefelé, ha akar. Aztán meg artézi szökőkútra vágyott, „Hadd lássa a paraszt, hogy ő egyenesen az ég felé is tud vizet bocsátani." Úgy sejtjük szenvedélye volt a versírás is, s ez a tény már önmagában is felidézi azokat a különc alakokat, akik Madách Imre sztregovai udvarából, baráti környezetéből ismertek. (11) Lutter Jánost a reklámok, az újsághirdetések megszállott búvárlóját, Szentiványi Bogomért, a szenvedélyes könyvgyűjtőt, aki megosztva reggelijét dédelgetett macskáival, becéző hangon egész beszélgetéseket folytatott velük. Főként persze Sréter Miklóst, a költőt, ki lelkesen olvassa fel egy-egy újabb költeményét; ilyen passzusokkal: Nyílik az ajtó: dob, dob, dob — stb. Sréter Miklós a sztregovai kastélyról ezt a verset írta: „Veres tornyú kastély itt ha látlak, A világot felejtem és bajomat, Fellelem barátomat." Harcsa Ezékiel a malom falára a következő általa komponált mélyértelmű sorokat faragta: „Irigy, ha látsz — nézd miként állok, Zúgok, hanem kárt nem csinálok. Ezt a malmot csinálta Ezékiel de Harcsa Ahogy megcsinálta Úgy megcsinálta..." 146