A Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVI. (1990)

Tanulmányok - Kerényi Ferenc: Huszonöt év a Madách-kultusz történetéből

VÁLOGATOTT BIBLIOGRÁFIA a Madách-irodalomnak a tanulmányban említett, illetve az újabb kutatási eredményeket tartalmazó anyagából — Az akadémiai vita anyaga = Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei 1952. II: 239—78. — Lukács György: Madách tragédiája , Szabad Nép 1955. mára 27., ápr. 2. — Révai József: Madách Imre: ,Az ember tragédiája" , Társadalmi Szemle 1958/9. 13—35. — Waldapfel József: Gorkij és Madách , Bp. 1958. Arodalomtörténeti Füzetek 14./ — Gyórffy Miklós: Madách kiadatlan levelei, It 1959. 68—103. — Bárányi Imre: A fiatal Madách gondolatvilága, Bp. 1963./Irodalomtörténeti Füzetek 42./ — Miklós Róbert: Madách Imre csesztvei évei, Balassagyarmat 1964. /Nógrád megyei múzeumi füzetek 87 — Krizsán László: Dokumentumok Madách Imre élettörténetéhez, Balassagyarmat 1964. /Nógrád megyei múzeumi füzetek 9./ — Radó György: Az ember tragédiája a világ nyelvein, Filológiai Közlöny 1964/3—4, 1965/1—2, 1966/1—2, 1968/1—2, 1972/3—4. — Sőtér István: Alom a történelemről, Bp. 1965. — Waldapfel József: Madách és Fourier, Magyar Tudomány 1965/6. 383—97. — Kántor Lajos: Százéves harc „Az ember tragédiája"-ért, Bp. 1966./Irodalomtörténeti füzetek 53./ — L. Kiss Ibolya: Az asszony tragédiája, Bratislava 1966. — Szabad György: Forradalom és kiegyezés válaszútján Bp. 1967. — Kerényi Ferenc: Madách Imre ismeretlen levelei, ItK 1968. 232—5. — Kerényi Ferenc: Vázlatok egy politikus Madách-arcképhez, Palócföld, 1970/3—4. 79—93. — Solt Andor: Madách Imre ismeretlen pályaműve 1842-ből, ItK 1972. 683—92. — A legújabb Madách-irodalom 11964—1972/, Összeáll. Czipó Ernőné, Salgótarján 1973. (bibliográfia) — Madách Imre та /182Л—1973/, szerk. Mezei József, Bp. 1976. — Mezei József: Madách, Bp. 1977. — Madách-tanulmányok, szerk. Horváth Károly, Bp. 1978. — Lotze, Dieter P.: Imre Madách, Boston 1981. — Szabad György: Madách politikai hovatartozása a reformkorban. Műhely 1983/5. 11—22. — András László: A Madách-rejtély, Bp. 1983. — A Nógrád megyei múzeumok évkönyve IX., Salgótarján 1983. (hat tanulmánnyal). — Madách Imre: írtam egy költeményf ', s. a. r. Kerényi Ferenc, Bp. 1983. — Horváth Károly: Madách Imre, Bp. 1984. /Nagy magyar írók/ — Leblancné Kelemen Mária: Madách Imre-dokumentumok a Nógrád Megyei Levéltárban, Salgótarján 1984. — Praznovszky Mihály: Madách és Nógrád a reformkorban, Salgótarján 1984. — Radó György: Madách Imre . Életrajzi krónika, Salgótarján 1987. — Radó György: így élt Madách Imre, Bp. 1990. RESÜMEE Ferenc Kerényi: 25 Jahre aus der Geschichte des Madáchkultes 11964—19891 In der 1950-er Jahren hat man versucht, das Hauptwerk von Madách: Die Tragödie des Menschen ideologisch zu kritisieren, umzudeuten und zu verbieten. Nach dem Mißerfolg dieser Versuche konnte es ab 1964, seit dem Zentenarium des Todes des Dichters zur Aufschwung der Madách-Untersuchungen kommen, in denen sich die Leitmotive der Biographie und der Ideengeschichte geltend machen. Durch ihre Wirkung zeigte sich das auch wissenschaftlich begründete Bild des sich auch über seinem Krankheit erhebend lebenden, wirkenden und kämpfenden Madáchs, statt des sich von seinem Zeitalter zurückziehenden, kränklichen Einsiedlers. Die Forschungen in den öffentlichen Sammlungen des Komitats und der Hauptstadt auf diesem Gebiet sind in 25 Jahren zu den Synthese-Bänden der Quellenausgabe gekommen. Die kritische Ausgabe auf dem Gebiet der Textologie ist auch weiterhin eine Aufgabe der Zukunft, aber ihre Grundlegung ist schon gemacht worden. Die Tragödie setzte

—durch Übersetzungen und Theateraufführungen — ihre ausländische Rezeption fort, die Betonungen der Regisseurerklärungen haben sich auf die Rahmenszenen in den heimischen Interpretationen übertragen, und man suchte in diesen das Gleichnis des Menschen und der Macht. Im Laufe der 25 Jahre stellte es sich heraus, daß die Tragödie für die Welt unser bedeutendstes National-Klassikwerk ist. 134