Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Petrikné Vámos Ida: Balassagyarmat mezőváros tanácsa és tisztikara a reformkorban

vigyázás, az utcákra való szeméthordás, a trágya rakása, legfőképpen az árnyékszékből a csúnyaságoknak az utcára való kifolyását keményen eltiltsa. A város négy részre van felosztva, minden fertályban két fertálymester vagyon, az ezekre való felvigyázás is szoros kötelessége oly formán, hogy azoknak szorosan meghagyja, hogy ki-ki a maga fertályában a szükséges éjjeli őröket kiállítsák. Az utcákon való lármát mint nappal, mint éjjel keményen eltiltsa, s a felsőbbség kegyes rendelkezéséhez képest a tiltott napokon való muzsikálást a cigányoknak megtiltsa. Mindenféle mértékre, hogy azok tökéletesek legyenek felvigyázzon, a rossz mórtéket, ahol tapasztalni fogja, magának feljegyezze, s a főszolgabírónak bejelentse. Mindezek megtartására a város két hadnagya és hajdúi, az éjjeli vigyázók (bakterek) segítségével rendeltetnek."

50 A felsoroltak is mutatják, hogy a tisztség nagy erkölcsi felelősséget is rótt ellátójára, ezért ezt a hivatalt a város polgárai előtt nagy tekintéllyel rendelkező személyek láthatták el csak sikeresen. Emellett, ha munkáját lelkiismeretesen akarta ellátni, idejének nagy részét feladata ellátására kellett szentelnie. Valószínű ez is oka lehetett annak, hogy a 40-es években megválasztott (kézműves) kapitányok gyakran cserélődtek e tisztségben. 1841 és 1848 között nyolc személy látta el a kapitányi hivatal feladatait, akik vagyonos kézművesek vagy kereskedők voltak (közülük három nemesember volt). Zsigmondify Márk 1831—1836 Zolnay István 1836

51 Graizely András 1841—1844 Lévay Sándor 1844 Popovits Tivadar 1845 Ráth Ferenc 1845 Tajthy Imre 1845 Berko Imre 1846 Robely Antal 1846—1847 Alk Ádám 1848 Zsigmondffy Márk: származása, foglalkozása nem ismeretes; egy 1818-as jegyzőkönyvi bejegyzés szerint

52 már ő volt a város kapitánya, de arra pillanatnyilag nincs adat, hogy 1831-ig folyamatosan töltötte-e be ezt a tisztséget, amelyet 1831 és 1836 között megszakítás nélkül viselt; 1833-ban tagja a nemzeti iskola építési, 1834-ben pedig az adóhátralékok beszedésére létrehozott bizottságoknak. Zolnay István: szabómester; 1831—1836 között esküdt, 1836-ban kapitány, 1837-ben ismét esküdt és egyben vice perceptor, 1831-ben a magazénum felügyelője, 1834-ben tagja a hőnyi pénztár felsegítésére létrehozott bizottságnak; háza van az Óváros utcában. Graizely András: — Lásd: az árvák atyjánál. Lévay Sándor: solti születésű nemesember, foglalkozására néz ve könyvkötő 1841 és 1843 között esküdt, 1844-ben kapitány, 1845-ben városgazda, ezeken túlmenően 1841-ben vice perceptor, 1846—1847 között borsáfár, 1848-ban tűzoltó pénztárnok; háza van a Kis Tabán utcában, földtulajdonos és szőlőbirtokos, mesterségét két legénnyel folytatja; öt gyermeke van. Popovits Tivadar: — Lásd: a hőnyi perceptornál. Ráth Ferenc: — Lásd: a főbíróknál. Tajthy Imre : — Lásd : a főbíróknál. Berko Imre: szűrszabó mester; 1844—1845 között vice perceptor, 1846-ban kapitány — év végén hivataláról lemond —; a Szügyi útra vezető úton van háza, 1846-tól az Óvárosi kocsma árendása. 136