Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Szomszéd András: Az alsófokú népoktatás története Kisterenyén az első népoktatási törvénytől az általános iskola megalakulásáig 1886–1946

Hogy milyen szakasodás volt az egyes tanítók között, arról tudomásunk nincs. Azt tudjuk csak, hogy a női kézimunkát a női tanerők más osztályokba is kötelesek voltak tanítani. Valószínű ezt állt a férfiak esetében a testnevelés tanításában. Bizonyos tekintetben — és ez rosszabb mint a megyei átlag — a tanítói létszám az 1930—40-es években nem volt mindig elég a gyermeklétszámhoz képest.

67 így a felsőbb osztályok, 5—6 6—7 illetve 7—8. osztályok a tárgyalt időszak szinte minden iskolaévében összevontak voltak. Okaként felróhatjuk a szakos hiányt, ne feledjük, eddig az iskolában csak elemi népiskolai tanítók tanítanak. De oka lehetett az összevonásnak a felsőbb osztályok alacsonyabb tanulói létszáma is. Ezekben az osztályokban alacsonyabb a tanulói létszám is. Ezekben az osztályokban továbbra is nagymértékű volt az igazolatlan hiányzás, főleg a második világháború időtartama és az utána következő években. Igazolatlan hiányzás miatt az 1939/40-es években nem volt osztályozható a szeptemberben beírt tanulók 6,9 %-a, 1941/42-ben 14,6 %-a, 1944/45ben 19,7 %-a, 1945—46-ban 22,1 %-a, de még a következő évben is ez az arány 14,6 %-os volt, legnagyobb volt a hiányzás az első és a hetedik, nyolcadik osztályokban. Az elsősök szülei közül többen be sem Íratták gyermekeiket, így azok tanulmányaikat el sem kezdték, az utolsó két felsős évfolyam pedig idő előtt kimaradt, vagy legjobb esetben a még mindig fennálló gazdasági ismétlő iskolába folytatott a mindennapos iskolában félbehagyott tanulmányait.

68 Nem kedveztek az iskolai oktatásnak a 30-as évek elejének válságos időszaka sem. A világválság idején kezdő pedagógus eleve csak helyettes sátusba volt felvehető, havi bére nem lehetett több 115 pengőnél.

69 A válság növelte a szülők terheit is. A terhek enyhítésére a királyi tanfelügyelő a következő rendeletet adja ki: ,,A szegény iskoláztató szülőkkel a legnagyobb kímélettel járjunk el, s minden eszközzel oda hassunk, hogy a terheket csökkent sült." A terhek csökkentését a kultuszminiszter úgy képzeli elérni, hogy figyelmezteti az elemi iskolai tanítókat arra, hogy ,,az az összes tankönyvek és tanszerek beszerzését ne szorgalmazzák." Csak az olvasókönyv beszerzése kötelező, nem szabad kötelezően beszereztetni: a számtani példatár, a nyelvi gyakorlókönyv, a harmadik osztályos földrajz könyveket, illetve atlaszt. A korlátozás a vallástani könyvekre nem vonatkozott.

70 A tárgyalt időszaknak két igazgatója volt, Kajárik János, ki Novoszel István után két évig helyettes igazgatóként, majd 1941/42-es tanéig igazgatója volt a kisterenyei iskolának ós egyben kántora az egyháznak, öt követte az iskola vezetésében Opavszky Béla. 1930 és 1946 között tanítói voltak az iskolának, de közben máshová helyezte őket a kultuszminiszter: Ambrus Béla, Bartz Ödönné, Bártané Kindler Éva, Benkő Pál, Cselényi Szilárda, Bánhidi Gyuláné, Csintalanné Meder Emma, Roósz Márton, Bircsák Ferenc, Békéi Pál, Fonyódi János, Neverics Gabriella, Vezér Karola, Molnár Margit, Meder Teréz, Szeréminé Novora Sarolta, Kirsner Béla, Hesztera Pál, Majoros Katalin, Majherr Rezső, Benkő Dezső, Bán Gyuláné (Csőri Franciska). 1938/39-es tanévtől jöttek a következő nevelők, akik huzamosabb ideig tanítottak a tantestületben. Többen az 1960-as, 70-es években mentek innen nyugdíjba.: Kazár Gábot, Kazár Gáborné, Somogyiné Nagy Gizella, Tóth Béláné, Szokolszky Istvánné Mikó Ilona, Fogarassy Migályné, Gál Sándor, Gyurkó Ella, Huszár Lászlóné, Venczel Konrádné Schwarczenberg Katalin.

71 Ettől az időszaktól egy új törzsgárda alakul ki. 300