Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Hausel Sándor: Orvosok a 18. századi Nógrád megyében

Hausei Sándor Orvosok a 18. századi Nógrád megyében Az értelmiség történeti fogalmának tisztázatlansága ellenére a 18. századi orvosok értelmiséghez tartozása nem vitatható. Bár létszámuk az egész század alatt sem haladta meg Nógrád megyében a tizet, szerepük, hatásuk számarányukhoz képest jelentős volt. E viszonylag kis számú, de markánsan értelmiségi csoport lehetőséget ad,hogy útját egy évszázadon át nyomon lehessen kísérni. Mindazonáltal e szűk csoport vizsgálatánál is észrevehető, hogy „a letűnt korok értelmiségének fogalma mai tudásunk szintjén tulajdonképpen sajátos, rendkívül összetett történelmi jelenséget sűrít magába. Kiderül ez az összetett jelleg, ha akár a vizsgálati módszer, akár az értelmiségi munka értékkategóriáit, vagy egyszerűen csupán azt a kérdést vesszük szemügyre, hogy kiket és milyen kritériumok alapján tekinthetünk értelmiséginek. Mi az értelmiségtörténet? Életrajzok együttese? Művek, alkotások fűzére? Társadalomtörténet? Irodalomtörténet? Művészettörténet? Tudománytörténet? Önmagában egyik sem, hanem valamennyi együttese. Mégpedig úgy, hogy a politika, az iskolázás, a tudományágak, vagy a mentalitás története nélkül sem lehetséges érdemlegesen előrelépni. Eredendően interdiszciplináris módszert követelő történelmi jelenségről van tehát szó."

1 A török utáni újjáépítés korszakában, a 18. századi talpraállás során az értelmiségi foglalkozások száma gyarapodott. A tanár, lelkész, pap, szerzetes, orvos, jogász, író, tudós mellett új foglalkozások jelentek meg: hivatalnok, hadmérnök, földmérő, gazdatiszt, titkár gazdasági szakemberek.

2 E folyamat országos volt, s nyilván Nógrád megyében is lejátszódott. Az egyházi értelmiség lassú háttérbe szorulása és a világi értelmiség előrenyomulása nem egyszerűen azt jelentette, hogy az egyházon kívüli személyek nagyobb tömegben tanultak meg írni, olvasni, hanem azt, hogy olyan speciális tudással bírtak, amelyet a társadalom igényelt. A török hódítás megszűnése után Nógrád megye egyik legfontosabb, évtizedekig tartó eseménye a „piacforduló" volt.

3 A 16. és 17. század folyamán egyre erősödő mértékben került a megye gazdaságilag, pénzügyileg a felvidéki városok, elsősorban Besztercebánya vonzáskörébe. Ez természetes következménye volt a török előrenyomulásának, Buda és Dél-Nógrád tartós megszállásának. A török háborúk, majd a kuruc szabadságharc befejeződésével a 18. század második, harmadik évtizedétől ellentétes irányú átrendeződés lassú folyamata indult meg. Ez jelentette egyrészt azt, hogy a felvidéki városoktól Nógrád megye gazdasági és pénzügyi kapcsolatai mind erősebben Pest és Vác felé fordultak. A század második felétől e déli kapcsolat még inkább felerősödött. Másrészt a megyén belül is déli irányú elmozdulás történt, amennyiben Losonc megyeközpont jellege elhalványult, szerepét Balassagyarmat vette át. A felvidéki városok sok évtizedes befolyása a 18. század első felében nemcsak gazdasági és pénzügyi téren volt tapasztalható, hanem megmutatkozott úgy is, mint megyénk orvosértelmiségének származási helye. A felvidéki értelmiség*, különösen az evangélikus, a 18. század első évtizedeiben fontos szerepet játszott hazánk szellemi, tudományos életében.

1

! Ennek kisugárzásaként tarthatjuk számon a nyugat-európai egyetemeket megjárt orvosdoktorok Nógrád megyei működését. 85