Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

BELITZKY JÁNOS (1909—1989) • (életrajzi adatok) 1909. október 25-én született Losoncon. Családja szepességi eredetű. Atyja: Belitzky Gusztáv, tanítóképzőintézeti tanár. Iskoláit Losoncon, Balassagyarmaton, Kőszegen, Budapesten ós Karcagon végezte. 1920 elején Balassagyarmatra települtek. 1930 Tanulmányúton járt Olaszországban. 1932-ben a budapesti Tudomány Egyetemen művelődéstörténetből doktorált. 1933-ban történelem-földrajz szakos tanári diplomát is szerez. Ezekben az években írja meg A magyar gabonakivitel története 1860-ig c. munkáját, amely máig forrásértékű tanulmány. 1938 végére készült el Sopron vármegye története c. monográfiája, amelyhez Hóman Bálint írt előszót. 1937—1939 között szerkesztette és kiadta Történetírás c. tudományos folyóiratot. 1940-ben Eros címmel lapot indít, amelyből 2—3 szám jelenik meg. 1949-ig dolgozott a Székesfőváros Levéltárában előbb gyakornokként, majd segéd-, később allevéltárosként. Közben, 1943 elején szocialista magatartása miatt távoznia kellett a Levéltárból. 1944 tavaszán kapcsolatba került olasz antifasisztákkal, és emiatt letartóztatták, 1945-ben rehabilitálták. 1951-től Apajpusztán (Dömsöd) tanító, majdKiskunlacházániskolaigazgató. 1955-ben visszavették a kommunista pártba, (MDP). Közben is folytatta kutató, tudományos munkáját. 1963 nyarán, Kiskunlacházáról érkezik Salgótarjánba, az 1959-ben alapított Munkásmozgalmi Múzeum élére. Az igazgatói irányító és szervező munkája mellett tudományos munkát is végez — természetesen. Kezdeményezője és résztvevője — a szerkesztőbizottság tagjaként — a Nógrád megye története с monográfiának. 1969-ben nyugdíjazták 1973 — jelent meg a megyei monográfia 1. kötete (896—1849), amelynek szerzője is volt. ь 1983-ban történeti munkásságáért megkapta a Madách-díjat. 1989. október 25-én ünnepelte volna 80. születésnapját. 1989. március 4-én elhunyt. Megyónkhez már a 30-as évektől kötődik. Dornyay Bélával, Payl Frigyessel tart szakmai és baráti kapcsolatokat. Az 1986/2. sz. Palócföldben vallja, hogy „...Nógrádot érzem annak a területnek, ahová mindig visszavágytam..." Itt töltötte fiatalságát, ide kötődött tudományos munkásságának jelentős része, és kutatói, szakmai tapasztalatait ebben a megyében kamatoztatta és adta át a fiatal kutatóknak. Élete, munkássága igen gazdag. Gondoljuk meg : óriási sorsfordulókat élt meg, amelyekhez mindenkor frissen igazodott. Érzékenyen reagált nemcsak a társadalmi változásokra, hanem a tudományos problémákra is. Sokirányú tevékenységét kutatói etika, elkötelezettség jellemezte. A polihisztorságot nem vállalta, de tanulmányainak bibliográfiája bizonyítja széleskörű érdeklődését és műveltségét. 7