Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Havassy Péter: Hont és Nógrád vármegye nádori közgyűlései a XIV–XV. században

Hont ós Nógrád congregatióján is feltűnnek,

60 sőt 1358-ban névszerint is felsorolják őket: Romhányi György mester, Zsidói András fia Tamás, Salgói Illés fia Dénes, Terjéni Radnót fia István, Salgói Miklós fia Miklós mester, Kálnai Egyerök fia Egyerök (Etre), Szécsényi Farkas fia Péter fia István, Byter fia Péter fia Miklós, Pilisi Kaplyan fia Miklós, Tarnóci Székely Gergely, Pinci Jonhos András, Losonczi Dénes fia Tamás fia Tamás.

61 A névsorban két vitás név található. Az egyik, az oklevél szószerint leírása szerint: ,,Stephanus filius Petri fily Farkasy". őt Belitzky János Farkasi Istvánként,

62 Wertner Mór Szécsényi Farkas fia Péter fia Istvánként írta le.

63 Mi az utóbbi véleménnyel értünk egyet, részint az oklevélszöveg, részint abból az okból, hogy Szécsényi Farkasnak valóban volt Péter nevű fia és István nevű unokája.

64 A másik gyanús név Byter fia Péter fia Miklós mesteré, aki véleményünk szerint a Balassa család egyik tagja: Byter fia Kékkői Péter fia Sztregovai Miklós.

65 Amennyiben a felsorolt neveket helyesen értelmeztük, úgy az a kép tárul elénk, hogy az esküdtek kiválasztásánál talán területi elv érvényesült. Egyaránt képviselték a megye északi (Losonczi, Pilisi, Kálnai), keleti (Salgói) középső (Szécsényi, Balassa, Tarnóci) és déli, dél-nyugati (Terjéni, Pinci, Zsidói) részét.

66 Az esküdtek a megye jelentősebb nemesi családjaiból származtak, így megtalálható közöttük a Kacsics nembeli Szécsényiek, Salgóiak, Kálnaiak, a Tornaj nemzetségből eredő Losoncziak, a Zsidó nembeli Zsidói Tamás, a Kokényesradnót(?) nembeli Terjéni Radnót fia István, valamint a Balassák képviselője. Ugyanezen oklevél felsorolja a honti esküdteket is, akik szintén tizenketten voltak: (Zselizi) VesszősGyörgy,Sárói BedefiaPéter, KereskényiMihály,Demjó ni Miklós, Födémesi Miklós, Csitári Miklós, Byter fia Péter fia György, Osgyáni Miklós, Kereskényi Miklós, Bedéi (Bélai, Béli) Miklós, Kiscsalomjai Pázmány Szuhai Jákó.

67 Bár itt is előkelő nemzetségből—Hont-Pázmány — származó családokkal találkozunk (Födémesi, Szuhai, Osgyáni, Csalomjai)

68 a nevek nem mutatnak olyan területi szórtságot, mint Nógrádban. Ha elfogadjuk, hogy ebben a korban a praedicatum még valós lakhelyet jelölt, akkor az a kép tárul elénk, hogy a honti esküdtek az Ipoly völgyében, tehát Dél-Hontban voltak honosak. Érdekes, hogy ugyanazon család, a Balassák, Byter fia Péter fiai Miklós ós György személyében mindkét vármegye számára adtak esküdtet.

60 Ugyancsak a megyék kötelessége volt, hogy közgyűlésekre kikiáltókat, közkiáítókat (proclamatores) biztosítsanak, viszont e szolgálatot teljesítők kiváltságos jobbágyi állapotnak örvendtek. A feladat teljesítése csak a nádori vagy a király által elrendelt egyéb közgyűlésre vonatkozott, azonban terhelte az adott község lakosságát nemzedókről-nemzedékre.

70 A kevés ránkmaradt példa közül az egyik éppen Nógrádban adódik, mert ilyen kötelezettség terhelte Ső (Sőj, Sój, Seu) település lakosait.

71 A falu Gyarmathoz való közelsége — Patvarc, tehát Gyarmat határosa és Nógrádmarcal között terül el a későbbi Sójpuszta —,

72 valamint az a tényező, hogy a nógrádi vár katonai gyakorló területe volt, egyaránt indokolhatta lakosainak ilyen szolgálatra való alkalmazását. A nógrádi várkötelékhez való tartozás azért jelentős, mert a másik ismert kikiáltói tevékenységet is feltehetően hasonló jogállású emberek látták el, Béreg vármegyében.

73 A kikiáltókon kívül találkozunk a közgyűléseken, a nemesek közül választott recitátorokkal (recitatores) is, akik a különböző vizsgálatok eredményeit kihirdették.

74 Ha már a kikiáltásnál tartunk, itt jegyezzük meg, hogy a nádori közgyűlést felhasználták arra is, hogy a törvényeket és a királyi rendeleteket nyilvánosan kihirdessék. Ilyen esettel találkozunk Hont (és Nógrád) 1351. évi 50