Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Limbacher Gábor: Búcsújáróhely a Szentpéter-hegyen
S akkor (...) mán nagyon megsokallották (...), osztán megpatkolatatott egy lovat visszájáról és kileste, kilőtte onnan azt a szultánt. Agyonlőtte. Azt akkor úgyhogy a lóval ő meg elszaladt (...) Járat vót a templomba is, meg mindenütt, ahol ezek az utak vótak nekik. És ezután oszt kezdtek odajárni, hogy megszűnt ez a, háború vót, no. (...) És azóta nagyon szép búcsú járált oda, lobogókval, meg mindennel." 19 „Azért hívják Szentpéterhegynek, mert valamikor a törökök nevezték azt el, úgyhogy onnan a templomukból oltár mögül vót föl a járat egészen oda arra a hegyre s ők ott tanyáztak abba.. ., vót nekik lakásuk is (...) úgyhogy oda jártak ki, meg be onnan a törökök és azok nevezték el Szentpéterhegynek. A törökök onnan jártak, meg még odábbról is, vót egy másik hegy, nem messze a falutól, Csigahegynek híják, onnan is jártak ki oda, fent is alagút vót." 20 „A keresztet, mikor odaállították, az a törökök után törtónt, azt tudom. Hát biztos azé, hogy kimentek innen az a török banda." 21 „Nagyon jártak oda búcsúra. Mer azé, hogy annak az örömére is, hogy hát a törökök ugye innen kipucoltak, ki köllött nekik oszt menekülni innen az országból." 22 „Ott a Péterhegynél, mintha alagút vezetett vóna keresztül. Hát elképzelhető, mer ugye a törökök építették, és a törököknél vót ilyesmi. (...) Hát a várat is ők építették a Péterhegyen. Ott van még a rommaradványa. (...) A Péterhegyen keresztül vezet. De úgy, hogy Becskén keresztül is, mer Becskén is mikor szántott az egyik ember beszakadt, ott is alagutat találtak. Hát ott az alagútnál, amikor beszakadt, megtalálták és ugye látták az aranykacsát, és akkor kezdtek kutatkozni és akkor nagy cserépedénybe valamit találtak." 23 Az eredet-kutatás : során két olyan adatot is gyűjtöttünk, melyek más témájú folklóralkotások romlott változatának látszanak. Egy idős házaspár mindkét tagja azzal magyarázta a hegy nevét, hogy „Szent Péter a hegyről ugratott Szentkútra lovával." 24 A Mátraverebély-Szentkúttal kapcsolatos Szent László legendában ugyanez a mozzanat szerepel. A másik adat pedig a Krisztus-legendák világát idézi: „Péter járt vóna itt Krisztus ideje alatt?" 25 Ehhez kapcsolható a következő hagyomány : „Vót valami öreg ember. Oszt mán azelőtt, hogy nagyapám is úgy gyerek vót. Azt az mindig odajárt imádkoznyi a Szentpéterhegyre. (...) No, az a Józsi bácsi azt akkor aszongya, ezt a helyet föl köllene aszongya szentölni Szent Péternek. Mert Krisztus urunk azongya, mindig aszonta, hogy ő erre a hegyre pályázik, hogy itt templom legyen. No de hiába, ha nem lehetett a templomot megcsinálnyi. (...) Az Úrjézus aszonta, hogy őneki olyan Golgota hegye nincs egy se, mint az a hegy [Szentpéterhegy] vót. Mert nagy hegy vót az..." 26 A Szentpéterhegy a búcsújáráson túl is különös helynek számított, ahol betyárok tanyáztak 27 , ahol garabonciás és sárkánykígyó élt: „Mán nagy ján vótam [1930 táján] osztán begyütt onnan [a Szentpéterhegyről] egy ember. Begyütt, oszt édesanyámnak azt mondja, ide hallgasson néni, adjon nekem tejet. Jaj, most nincs, most nézd meg fiam, aszongya, most főztem meg túrónak, így e. Jó lesz az a csóré is, csak adjon, aszongya. (...) Hát itt vót neki föl a sapkája, tudja-é, de ollyan szőrös vót. Aszongya elmentem Váraj jára, és nem adtak tejet, aszongya. Nem kaptam. Majd meghalok éhen. Ennyit mondott csak e. Aszongya neki édesanyám,ne aszongya adok neked fiam csórét, de tejet nem tudok adni aszongya. Aludttejet még tudok. Neki 370
