Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Limbacher Gábor: Búcsújáróhely a Szentpéter-hegyen
A hegy megnevezésével kapcsolatos távolabbi párhuzamok is feltevésünk realitását mutatták: Szentpéterfa Vas megyei község neve előtagját templomának védőszentjéről kapta, s ugyanígy történt a Zala megyei Szentpéterfölde és Szentpéterúr helységnél valamint a Hajdú-Bihar megyei Szentpéterszegnél. 6 Ráadásul az ilyen típusú helynevek névadási gyakorlata általánosan is a fentiek szerinti nóvazonosítással valósult meg. A búcsújáróhely környéki nép emlékezete is szórványosan őrzi a péterhegyi templom nyomát. A szécsényi múzeum régészeti adattára pedig egyértelmű adatokkal szolgált. 1968-ban a helyi kőbánya terjeszkedése miatt leletmentő ásatást végeztek a Szentpéterhegyen, mely során középkori várfalak által övezett Árpád-kori körtemplom alapjait tárták fel. Az Árpád-kori profán helynevek mágikus azonosítással gyakran egyeznek a földesúr vagy az ősfoglaló birtokos nemzetség nevével, melyre a Szentpéterhegy közvetlen közelében kialakult Kér és Terény községek jó például szolgálnak. Ugyanennek a szemléletnek egyházi alkalmazásaként a legrégibb patrociniumok is helynevekké válhattak. Szent Péter a legkorábbi egyházi védőszentek sorába tartozik. 7 Emellett Kozák Károly a péterhegyi templomot centrális jellege és keletkezési ideje alapján korai, X— XI. századi nemzetségfői keresztelő egyháznak tartja. 8 A hegyen föltárt legkésőbbi régészeti leletek a XV— XVI. századra datálhatok. A török 1544-ben úgyszólván ellenállás nélkül vette be a szandai várat, melyhez valószínűleg a péterhegyi erődítmény is hozzátartozott. 1551-ben Horváth Bertalan gyarmati kapitány csellel ,,egy rejtett üregen át" visszafoglalta a várat, őrségének nagy részét levágatta, s a várat szétromboltatta. A hely nem is épült fel többé. 9 A kutatás kezdetén elképzelhetőnek látszott, hogy a búcsújárás eredetileg összefüggött a Péterhegy tetején feltárt, középkorban megszűnt templommal. E feltevésnek az adott alapot, hogy a búcsújárás célpontjául a Szent Péterről elnevezett hegy csúcsa szolgált, ahol korábban a templom is állott, minden bizonnyal Szent Péter patrociniummal, és hogy a búcsújárás egyedüli és kizárólagos időpontja századunkig Szent Péter napja volt. Ennek ellenőrzéséhez a következőket tartjuk szükségesnek: Összefoglaljuk a búcsújáróhely múltjára, eredetére vonatkozó hagyományt, és ezzel összefüggésben értelmezzük a romokról és a feszületről gyűjtött adatokat. A nép ajkáról gyakran ,,szentpéteri búcsú"-ként hallott szokás múltját, eredetét illetően az eddig említettek mellett egyedül a szájhagyományra szorítkozhatunk: ,,A Szentpéterhegy ugye az mán régi-régi, az öregjeink is, vagyis az. . .elődeink is odajártak, akkor még jobban." 10 A szentpéterhegyi búcsújáróhely meglétét a múlt század derekáig tudjuk visszavezetni az emlékezteben élő egyértelmű adatokkal. Szaniszló Istvánné (Terény, született 1894-ben) , Janka" korából emlékszik vissza a Péter-Pál napi búcsújárásra, de nagyszülei korában is megvolt, elmondása szerint „jobban, mint mán az utója felé." Az 1888-ban született Cservenák Mártonné (Szandaváralja) és az 1893. évbeli Jaskó Lászóné (Buják) is hasonlóképpen emlékezett vissza. Az eredetre vonatkozóan általánosabb folklór-megnyilvánulásokat is találtunk : ,,Azé híjják Péterhegynek, mer az a nagy hegy vót, oszt csinátak egy nagy templomot (...) az ajja le vót rakva, no akkor mind hazamentek ugye az emberek, mán Váraljára (...) Reggelre, amit megcsinátak nappal, reggelre mind szét vót hordva. Oszt akkor valaki vót (...), az aszonta, hogy kimennek, majd vigyáznak rája. Oszt akkor vigyáztak rája. Hát négy angyalnak, hogy most angyal vót-e, de ennek vót fölöltözködve a négy angyal, ós egy mésfel 368
