Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Lengyel Ágnes: Fejezet egy Nógrád megyei falu (Terény) vallási néprajzából

idő. Éjjel K.J-né 1/4 óra alatt mondja el az egy tized rózsafüzért. Természetesen nem értelmezhetjük mereven a körülbelüli adatokat. A fejből imádkozás és az írott szöveg olvasásának időtartamát és ezek arányát illetően is csak bizonytalan becslésre hagyatkozhatunk. Úgy látszik, hogy még ma is összességében mintegy kétszerese a „fejből ima" az olvasotténak. A kívülről mondott imák túlnyomó többségét a megkérdezettek nem olvasás útján sajátították el (ez csak újabban jellemző), hanem inkább a családban, szülőktől, nagyszülőktől, és kevésbé, de azért jelentősrészt az iskolában a kántortanítótól. Tehát a kívülről mondott — legnagyobbrészt egyházi — imák túlnyomó része a napi szájhagyományozás útján került elsajátításra. Felekezetek szerint szignifikáns eltérés mutatkozik a „kívülről olvasva" arányt illetően. Bár a katolikusoknál is általános az imakönyvek és egyéb írott vallási szövegek használata, és ezek többrétűbbek is mint az evangélikusok hasonló eszközei, mégis, mivel a katolikusok fejben tartott imádságai is többfélék, mint az evangélikusságé, és ezeket nagyon sok esetben ismétlik, imakészletükben a kívülről mondott imádkozási időtartam aránya többszöröse az evangélikusokénak. Utóbbiak általában a leggyakoribb imákon kívül könyvet használnak, gyakran az énekléshez is. A Il/a. és Il/b. grafikonok mutatják az egyes felekezetek hívei által a nap során összességében elmondott imák számát. A katolikusoknál, ha figyelembe vesszük, hogy az\,Úrangyala" és a rózsafüzér nagyrészt az „Üdvözlégy" ismétléséből áll, akkor azt látjuk, hogy a Mária-tisztelet központi jelentőségű, a „Szűzanyához" fohászkodnak leggyakrabban. Ezt a „Miatyánk" követi és általánosan használt az apostoli hitvallás (Hiszekegy), melyek a rózsafűzérnek is részei. A grafikon jól szemlélteti, hogy adatközlőink túlnyomórészt ezen alapimádságokat végzik napi rendszerességgel, de az is látható, hogy összességében elég sokféle imádságot használnak. Az evangélikus vallásban nincsen Mária-kultusz, a hívek a „Miatyánkot" imádkozzák legtöbbször, viszonylag sokat a Hiszekegyet, s a könyvhasználat is elég gyakori. A két felekezet napi imakészletében e legfőbb különbséget a Mária-imádságok jelentik, ezek nélkül a két grafikon és a két felekezet imádkozási rendje hasonló. Ugyanakkor nem egyedül a Mária-tisztelet következtében imádkoznak többet és többfélét a katolikusok. Az evangélikusok szűkebb imakészlettel élnek, s azt kevéssé változtatják, ahogyan azt a grafikonban „mindig" illetve „gyakran" szereplő szövegek aránya mutatja. Jellegzetes különbség még, hogy a közösen vallott 10 parancsolatot az evangélikusok kevesebbszer mondják el. Végül nem jelentéktelen és a két felekezet kapcsolattartását, együttélését mutatja, hogy kölcsönösen vesznek át egymástól imádságot, elsősorban a vegyes felekezetű rokonságban élők. Napszakokhoz nem, kötődő imák és fohászok Gyakori volta miatt külön kategóriába kellett felvenni a napszakokhoz nem kötődő, pihenőidőben, munkába menetelkor, vonaton vagy egyéb más alkalmakkor mondott imákat. Jellegüket tekintve az idetartozó szövegek lehetnek a napszakokhoz kötődő imaalkalom részei (rózsafüzér, Miatyánk, archaikus népi imádság fordult elő), de nagyobb hányaduk az adott helyzethez alkalmazkodó, spontánul előtörő röpima. Az imakönyvek általában tartalmaznak fohászokat, de nehezen deríthető ki, a használatban melyek származnak egyházi vagy népi hagyományból, s melyek a hívők saját költött 354