Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Földi István: A „Tereskei Leánynépfőiskola” története 1945–1946

előtt ott voltak a teremben. „De hálásak az előadókkal szemben is, egy népdal eléneklése vei köszönnek meg minden előadást."

43 Epilógus A népfőiskola 1946. március 17-ig működött. Ezen a napon egy kis háziünnepséget tartva, vizsga, vagy összefoglaló nélkül, hirtelen ért véget, (összefoglaló jellegű beszámoló, tételhúzással, csak az első félévben volt.) Beköszöntött a tavasz, a faluból sokan voltak hadifogságban, a mezei munkákhoz szükséges igaerő is jórészt hiányzott. Ezért minden kézierőre szükség volt, s a szükség a népfőiskolás lányokat is a földekre parancsolta dolgozni. Az ünnepségen, zárt volta ellenére, a falu lakói is részt vettek, kérve, hogy a népfőiskolai munka ősszel tovább folytatódjék. A végzett hallgatók körét nem alakították meg, mert a lányok nem tekintették befejezettnek az intézmény működését. Bizonyítványt, vagy oklevelet sem adtak ki. Szabó Gáborné 1946. március 28-án fel is terjesztette a népfőiskola munkatervét a Vallás- ós Közoktatásügyi Minisztériumhoz. Ez nem maradt ránk, de megvan Kraftsik János szabadművelődési felügyelőnek a munkatervről adott véleménye. A tanmenetet általában véve jónak, de túl intellektuálisnak tartotta. Azt ajánlotta, hogy a számtant helyesbítsék, illetve a női hivatáshoz igazítva alkalmazzák. Szerinte a zeneelmélet túl részletes volt. A csecsemőápolás és a neveléstan helyett olyan egészségtani ismertek előadását javasolta, melyek a születéstől a házasságig terjedő időszakról szólnának. Hiányolta a kor nőinek demokratikus szervezkedéséről, illetve a demokratikus átalakulásról szóló előadásokat.

44 Mindez azt bizonyítja, hogy mind a szervezők, mind a község a népfőiskola folytatása mellett döntött. Mégsem így történt. Dr. Pataky József orvos 1946 őszén ugyan megkísérelte a népfőiskola új évfolyamának toborzását, de érdeklődés már nem volt, ugyanis az mezei munkák eléggé lefoglalták őket és akkorra már elég sokan férjhez mentek, vagy férjhez készülődtek közülük. Az újrakezdésre több kísérlet olyannyira nem történt, hogy amikor 1948 májusában az EPOSZ-központ (Egyesült Parasztifjúság Országos Szövetsége) megkereste a vármegye szabadművelődési felügyelőségét, hogy közöljék azon községek, városok nevét, melyek alkalmasak lennének népfőiskolák létesítésére, Tereske nevét már meg sem említették.

45 Mindenesetre a falu eldugott volta sem lehetett volna akadály. De akadály volt az, hogy „csak" leánynépfőiskolát akartak szervezni 1946 őszén is. Koedukáció esetén talán lett volna elegendő jelentkező akkor is, ha csak a faluból toborozzák a legényeket és a leányokat. Eredeti formájában is fennmaradhatott volna kollégium létesítésével, erre viszont a községnek nem lett volna elegendő anyagi fedezete. így aztán a Tereskei Leánynépfőiskola megmaradt egyszeri, de említésre, felidézésre méltó jelenségnek. Jegyzetek 1. NML. XXIV. 602., 110/946. 3. old., 114/1. 946. 3. pont, V. 334., 553/945. 2. NML. V. 533., 18/1945. sz. kgy. határozat 3. NML. V. 334., 553/1945. sz. iratban а Г.М. 896 (Sz. J.) 45. sz. megkeresés. Sej. ami lobogónkat fényes szelek fújják. . . Népi kollégiumok 1939—1949 (Akadémia, Bp., 1977), 505. old. 4. NML. V. 533., 14/1945. sz. kgy. határozat, XXVI. 502., 110/946. sz. 3. old. 5. NML. V. 533., 18/1945. sz. kgy. határozat, V. 334., 533/1945 337