Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Szomszéd András: Az alsófokú népoktatás története Kisterenyén az első népoktatási törvénytől az általános iskola megalakulásáig 1886–1946

filléres anyagi gondokkal kell küszködniők. Egy példa: az iskolának nincs zászlaja 1923-ban. Gyűjtést indítanak a faluban, s igaz összegyűlik 17.166 korona, de a zászló ára a hozzátartozó felszereléssel együtt 42.000 korona. A hiányt az igazgatóknak, kellett pótolnia hogy némi pénzhez jussanak, ezért gyógynövényt gyűjtetnek, hogy a várható bevételből a hiányos felszerelést pótolják.

57 ,,Egye tien osztályban sincs egy megfelelő tábla, Nógrád megye térképe" olvashatjuk pl. 1923-ban a jegyzőkönyvben. 1923. december 3-tól szónhiány miatt bizonytalan időre bezárják az iskolát. De 1924. novemberében sem jobb a helyzet, miután Róth Flóriás bányafőtanácsos ós báró Solymossy Jenő egyaránt kedvezőtlen választ ad az iskola azon kérelmére, melyben a téli tüzelőellátásról való gondoskodást kérik. Tanulói adományokból akarják megoldani a tüzelőellátást.

58 Tanterem hiányában 1924-ben az első osztályosok naponta két órát tanulnak. A délutáni tanítás alkalmával ,,az órák lelkiismeretes és pontos vezetésében a naj) rövidsége miatt — a tanítók gátolva vannak."

59 Nincs petróleum, a villanyt csak 1925-ben vezetik be. A tanulói magatartást is sok kívánnivalót hagyott. Illusztrálásának egy 1922-es példát hoznék föl. Reinitzer Ágoston tanító az iskolai tanulók italozásáról beszél az értekezleten, s az iskolázás kirívó példájaként említ egy túlkoros harmadikos tanulót, (aki kb. 12 éves) aki nagynénjétől 500 koronát lopott, és azt társával italra költi Roseberg Miksánó a faluban csak „Fagyosnak" nevezett kocsmáros kocsmájában. A tantestület kéréssel fordul a tanfelügyelő úrhoz, hogy a tanfelügyelő úr: ,,Lenne szives a pémzügyi igazgatóságnál kieszközölni, hogy az illetőtől az italmérés joga vétessék el, mivel az illető a törvény által előírt szabályok ellen vétett."

60 Összefoglalva az eddigieket, megállapíthatjuk, hogy a fenti megatívumok eredménye az a tény, hogy a tanulók nem jutnak el többségükben az elemi iskola felsőbb osztályaiba, s így a tanulók nagy része korának és koruknak megfelelő elemi ismeretek birtokába sem jut. Történik mindez annak ellenére, hogy a tanügyi hatóságban már 1919 novemberében nyomatékosan megfogalmazódik a felsőbb osztályokból való lemorzsolódás elleni tenniakarás: „Nagy súlyt kell fektetni arra, hogy az elemi népoktatásban a két felső osztály el ne sorvadjon, mert nyilvánvaló, hogy az elemi népiskolákban ez a két felső osztály nyújtá azokat az ismereteket, amelyeknek elsajátítása az állampolgári nevelés felé vezetne. '' Valószínű, a jó szándék mellett a királyi tanfelügyelőben is politikai célok fogalmazódnak meg, amelyek később az irredentizmusban, ós nem minden népcsoportnál bizonyítható kultúrfölény hangoztatásába torkollott.

61 Az iskolák alacsony színvonala, kellő hatékonyságuk hiánya egy-két kivétellel a kor sajátossága is. Maga a kormány is kénytelen foglalkozni a népoktatás hiányosságaival, melynek eredménye lesz a Klebelsberg nevével fémjelzett iskolaépítési akció. A kortárs Móra Ferenc , a hiányosságokról egy magánlevélben így ír: „A tanítási rendszerünk rossz. S azok az iskolák is rosszak, ahol tanítóinkat nevelik, meg ahol a tanítók tanítóit, s a magyar pedagógia pesti Olimpusán ülő uraknak még ha tele volnának is jó szándékkal, fogalmuk sincs a magyar mélységek életéről. S aki becsületes szándékkal, a kétségbeesés keserűségével figyelmeztetné őket, annak szerencséje van,, ha csak azzal hessegetik el, hogy „laikus szamár". Hisz azt is megkaphatja „kommunista bitang".

62 297