Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Szomszéd András: Az alsófokú népoktatás története Kisterenyén az első népoktatási törvénytől az általános iskola megalakulásáig 1886–1946

Tanulói magatartás, a tankötelezettség végrehajtásának nehézségei Az általános tankötelezettség végrehajtását Magyarországon sohasem tudták végrehajtani. Általános tapasztalat, hogy a tankötelesek egy részét még nyilvántartásba sem-veszik. 1923 szeptemberében a Nógrádi Hirlap a tankötelezettségről az alábbiakat írja: „A tankötelezettség teljesítése nehézségekkel nem jár, sőt mérhetetlen hasznot hoz és mégsem teljesítik.. . Volt júniusi beiratkozás, volt augusztusi pótbeíratkozás, és szeptemberi utólagos beiratkozás, s éppen azok maradtak el, akik legjobban rászorulnak arra a kincsre, amit senki sem vehet el tőlük, s amit a kormány mostoha viszonyai között is ingyen nyújt.. . Megfoghatatlan az a közöny .amellyel a közönség nagy része az iskolák iránt viseltetik."

44 Ha a kisterenyei oktatási dokumentumokat — mulasztási- és haladási naplókat és anyakönyveket lapozgatjuk — az 1910-es és 20-as években, szembetűnik, hogy a szeptemberi beírt létszám és az év végén is ténylegesen járt tanulói létszám között a különbség osztályonként 8—10 %-os eltérést mutat. A létszámcsökkenés oka legritkábban haláleset, ritkábban elköltözés legtöbbször pedig egy megjegyzés : „Iskolába nem járt, mulasztés miatt nem osztályozható". Nem ritkán fordul elő, főleg a felsőbb osztályosok neve mellett a „kényszerbeíratkozás" bejegyzés. S ez a bejegyzés nemcsak a helységben nagy számban előforduló cigánygyermekek neve mellett szerepel. Sok tanköteles — akiknek születi gazdasági cselédek, s a falutól az iskolától 2—5 km-re lévő tanyákon laknak — ritkán, vagy egyáltalán nem látogatják az iskolát.

45 Olyan nagy a lemorzsolódás, hogy két-három osztályt végzetteket „irányítanak át" a gazdasági ismétlő osztályokba, de ezek a tanulók oda sem járnak, mert nevük mellett kevés kivétellel újra csak „hiányzás miatt nem osztályozható" bejegyzés található. Rendkívül alacsony az V—

VI. osztályba járóknak a létszáma. A két osztályban ritkán járnak 30-an. A VI. osztályban a létszám általában 10 alatt marab, Ezekben az osztályokban a vasúti segédtiszt, vagy a helybeli kereskedő fiai. lányai járnak, ha közben egyiküket, másikukat át nem Íratták a polgáriba A paraszti számrzású gyermekek ritkán jutnak el eddig, s ez nemcsak a tanítói hibája. Vannak olyan évfolyamok, pl. 1915/16-ban, ahol VI. osztály egyáltalán nem indult. Mellesleg, ebben az évben a fiútanulók ismétlőbe sem jártak, de a beírt 59 leány közül is 22 kimaradt, és akik jártak, azok is 191 alkalommal nem tudták igazolni mulasztásukat. A háború alatt általános volt a mulasztások nagy száma, pl. az 1917/18-as tanévben a 64 fős V., VI. osztály összesen 2762 órát mulasztott, amiből 1492 óra igazolatlan. Már föntebb szóltunk az 1919/20-as tanévről, amikor a tanítás szüntetelt a tanulók osztályzatot nem kaptak. A háború utáni zűrzavaros években rendkívül lecsökkent a fölső tagozatosok létszáma, pl. 1920/21-ben 14 ötödikes és két hatodikos tanulója van az iskolának. A túlkorosok, akik az alsóbb osztályban torlódnak, egy idő után kényszerűségből átkerülnek a gazdasági ismétlősek létszámába, rendkívül gyenge előképzettséggel. Például 1923/24-es tanévben az általános gazdasági ismétlősök között-nem tévedés- analfabéta vegyes osztály indul 74 fővel. Közülük év végén 15 főt lehetett osztályozni.

46 Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy 1910-ben 135 férfi analfabétája volt a községnek, és 1930-ban pedig a hat éven felüli lakosok közül 502 fő nem tudott írni-olvasni. Akik tovább tanultak, — számuk rendkívül alacsony — a tizes évek végén és a húszas években a pásztói vagy a salgótarjáni polgári iskolát látogatták. 294