Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Szomszéd András: Az alsófokú népoktatás története Kisterenyén az első népoktatási törvénytől az általános iskola megalakulásáig 1886–1946
„mester" mellett Chikán Ferenc „docens", helyettes tanító dolga volt tanítani az egyház által összeírt 140 tanköteles diákot, kik közül azonban csak 128 látogatta az iskolát. 10 Valószínűleg a pontosabb összeírásnak köszönhető, hogy 1869-ben a tankötelezettség életkorának kitolásával már 311 a 6—12 évesek, és 151 a 13—15 éveseknek a száma. Ezt a több mint négyszáz tankötelest kellett volna tanítani két főnek, ha lett volna hol. 11 Az előzmények még az 1857/58-as tanévre nyúlnak vissza 12 , amikor Klükovszky András kisterenyei plébánost a rozsnyói püspök utasítja, „hogy az iskolai tanonczok előmenetelét szerfölött gátló. . . iskolai ház szűk voltát" szűntesse meg, „akár tágítás, akár újbéli építés által", mert „a helybeli iskola, amelybe 170 tanoncznak járnia kellene, hogy alig azok felének ád tanulási helyet." Mivel azonban a meglévő szúk iskolaépület is „oly rossz karban van, hogy az idő viszontagságai miatt alig nyújt menhelyet", logikusnak látszik újat építeni, illetve építtetni, annál is inkább, mert az építkezésre a községnek van 840 forintja és az iskola építéséhez szükséges anyagot helyben össze lehet gyűjteni, amit a következő módon képzeltek el : „Szükségeltetik mintegy 56 öl kő (kb. 200 m 3 ) ennek hányatását (fejtését) végezzék a helybeli szellórek úgy, hogy mindegyiket 1/2 ölet köteles legyen hányatni, s a befuvarzását a marhával bírók eszközöljék. A vályogverés az itt számosan lakó új magyarokra bízatott." Ez utóbbiak némi pénz is kaptak a vályog verésért, s mindezeket 1860. április 15-ig el kellett volna végezni. De amikor az építési anyagot összegyűjtötték, kiderült, hogy nincs megfelelő telek. A község kénytelen egy régebben eladott telkét visszavásárolni. A visszavásárlással járó huza-vona miatt az 1870-es évek elejére fejeződik be az építkezés. Helyileg ez az iskola a volt tanácsház Rákóczi úti frontján épült fel, valószínűleg három tanteremmel. 13 Ez idő szerint az iskolában hárman tanítanak. Név szerint : Borbás György igazgató-kántortanító, Béres János és Csák Imre segédtanítók. 14 Ez a három tantermes, három tanerős iskola megyei viszonylatban a nagyok közé tartozott, hiszen a 70-es évek elején már jóval népesebb Salgótarjánnak is községi iskolájában mindössze négyen tanítottak. Általában az egy osztályos, egy tanítós iskolák jellemzik a megyét, például az 1871/72-es iskolai évben a 297 iskolára mindössze 345 tanító jut, kiknek 29479 tankötelest kellett volna oktatniok — tanítónként 86 tanulót átlagban — . Azért csak kellett volna, mert mindössze 80 %-a járt a tanköteleseknek többé-kevésbé iskolába, még kevesebben télen-nyáron egyaránt, kiknek száma mindössze 3413 fő, míg 20944 tanuló csak télen létogatta sz iskolákat. Ezt a szomorú képet még szomorúbbá teszi az a tény, hogy megyeszerte még ha akart volna is iskolába járni minden tanköteles, 6423 gyermeknek nem jutott hely az iskolában, tantermek hiányában. És akik iskolába jártak, közülük 1272-nek nem volt könyve. 15 Ezekután nézzük meg, milyen volt az oktatás a kisterenyei katolikus népiskolában egy tanítási évben. Az 1884—85-ös tanévben az iskolaév. X. 7-én kezdődött és hivatalosan tartott a következő év június elejéig. A tanítás részben osztott rendszerben történik, a tanköteleseket három tanuló csoportba osztották be. Két csoportot alakítottak ki az első-második osztályosokból úgy, hogy mindkettőben voltak elsős és másodikosok egyaránt. Az egyik ilyen részben összevont tanulócsoportnak — melynek vezetője Túlesik Gyula — 114 fő volt a létszáma: 82 fő elsős és 32 fő másodikos. Ebből a tanulócsoportból évközben kimaradt 17 fő, a 82 elsős közül 57 túlkoros, a normál idősek száma mindössze 25 volt. A második osztályosoknál csak két fiú a normálkoros, 286
