Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)
Balogh Zoltán: Adatok Salgótarján r. t. város kereskedelmének történetéhez
írószerkereskedelem, a gyógyszerforgalom. Az önellátás visszaszorulása, a munkamegosztás fokozódása és a városiasodás ösztönzőleg hatott a fütőanyagés építőanyagkereskedelemre is. A kereskedelem ágazati megoszlása, átalakulása (egyes ágak elhalása, újabbak megjelenése, de bizonyos arányeltolódás is) jól kifejezi, tükrözi egy adott időszak fogyasztói igényszintjét, az igények változását. Tények — tárgyak — és következtetések A salgótarjáni fogyasztókör, amelynek jelentős részét a város lakossága adta, az ipari fejlődés és az ennek népességduzzasztó hatására, már jóval a várossányilvánítás időpontja előtt kialakult, hisz a lakosság számának emelkedése a századfordulóig tartó hirtelen megugrás után már nem volt jelentős. 1900 és 1920 között szinte stagnál, 1910-től pedig a növekedés kb. az évi természetes szaporodásnak felel meg. Salgótarján lakosságának foglalkozási statisztikai megoszlása alapján mégállapítható, hogy 1920 és 1930 között az iparban és a bányászatban foglalkoztatottak aránya csökkent, ugyanakkor jelentősen nőtt a kereskedelemben és közszolgálatban foglalkoztatottak száma. Mindez magyarázható egyrészt a társadalmi szerkezetben lezajlott várossá alakulás tényével, de a 20-as évek elején a kisiparosok és kiskereskedők számbeli növekedéséhez sajátos gazdasági és politikai tényezők is hozzájárultak. A proletárforradalom megdöntését követő gazdasági zűrzavarban, az erősödő infláció időszakában, mikor a gyáripar helyzete leromlott, óriási volt a munkanélküliség, s ugyanakkor az infláció az üzlet vagy a műhelynyitás költségeit biztosította, így az induláshoz szükséges tőke biztosítása könnyebbé vált, a kisüzem versenyképességét fokozta. A kereskedelemre vonatkozó adatsorunkat a salgótarjáni kereskedői iparlajstrom alapján állítottuk össze 1922—29-ig. A témavázlat kizárólag a tulajdonképpeni kereskedelem említett időhatárba zárt adatait tartalmazza, tehát nem közöl adatokat az időszak piaci és utcai árusairól valamint a már működő kereskedők tejkimérési engedélyeiről. A kereskedelmi ágak csoportosítását Csató Tamás munkájának útmutatása alapján végeztük el. (Adatainkat kereskedelmi áganként foglaltuk össze, amely évenként tartalmazza az alapításokat, a megszűnéseket.) 1922—29 között a városi tanács összesen 570 kereskedői iparengedélyt adott ki: 1922—25 között 284, 1926—29 között 286 bejegyzést regisztráltak. Salgótarján r.t. város kereskedelmének ágazati megoszlását vizsgálva azt látjuk, hogy — a vizsgált időszakban az országos helyzetnek megfelelően, azzal megegyezően — legmagasabb az élelmiszerkereskedelemmel foglalkozó kereskedők (133) és a ruházati, textíliái cikkekkel kereskedők száma (102), sorrendben ezután az egyéb csoport következik (54) kereskedővel. Nem sokkal marad el ettől a vegyes iparcikkekkel kereskedők száma (48). A vegyeskereskedelem (34) kereskedőt foglalkoztat, ami még mindig jóval megelőzi a vases műszaki cikkekkel kereskedőket (22). 19 mezőgazdasági termékkel kereskedő, 9 fűtő-és ópítőányagkereskedés, 4 gyógy- és vegyészeti cikkekkel való kereskedés, valamint 1 könyv- és műkereskedés zárja a sort, A továbbiakban az egyes kereskedelmi ágak külön-külön vizsgálatát végezzük el. , Az é 1 e lm is zerkereske delemre vonatkozó adatainkból az derül ki, hogy az alapítások száma évenként 20 alatt van, kivéve az 1924-es évet, amely az összes alapításnak majd 1/3-át adja, kétszerese az 1923-as, 245
