Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Kosján László: Losonc és Balassagyarmat vitája 1890-ben a vármegye székhelyének áthelyezése kérdésében. I. rész

szolgál, hogy a jelnlévő nagy számú bizottsági tagok között egyetlenegy sem találkozott aki ezen eszme iránt rokonszenvvel ne viseltetnék s az ügy iránt lelkesedést ne táplálna; ezután meggyőző és alapos érveket hoz fel, részéről is az áthelyezésnek jogos és szükséges volta tárgyában." őt követte dr. Pulszky Ágost felszólalása, amelyet a lap teljes terjedelmében közölt. Azzal kezdi mondandóját, hogy lakóhelyének Szécsénynek a véleményét is közli, majd így folytatja. ,,Szécsény geographiai helyzeténél fogva közel fekszik B. Gyarmathoz, s nem volna csoda ha ez a szomszédság és százados hagyomány a szécsényi lakosok érdekét inkább Gyarmathoz fűzné. — De tényleg nem így áll a dolog, a maga ezen tény felvilágosithat bennünket arról, hogy a fenforgó kérdésnél más játszik közre, mint a közvetlen helyi érdek vagy a merő személyes kényelem." Azon okokat veszi sorra, „amelyek általánosabb érdekűnek tüntetik fel a megyeszékhelykérdést, olyannak, amely széles, magas rétegekben is hat és amelynek követélményei visszhangra találnak mindenütt, ahol magasabb szempontokból Ítélik "meg a székhely jelentőségét. ' ' Első érve a következő; „Ydiamely országban a kultúra akképp emelkedik, amely mértékben az intelligentia terjed, azon mértékben kell, hogy a városi elem alkossa azon jegeczesedési központokat, amelyek körül csoportosulnak a többiek. A városok emelkedése, s valóban nagyvárosi fokra fejlődése képezi Magyarország előrehaladásának és nemzeti consolidatiójának elmúlhatatlan féltételét. Az nem helyes nemzeti consolidatio, hogy a forgalom, a vagyon, ipar, az intelligentia, a tőke központjai él legyenek különítve a közgazdaságtól." Erre építkezve, és úgy lehet szerinte jó közigazgatást teremteni, „...ha a közigazgatás góczpontja egyszersmind központja az illető vidék szellemi és anyagi érdekeinek és ahol a szellemi megosztás teremthető a társadalom különböző rétegei között, és egyszersmind a feladat teljesítésére alkalmas közegeket különböző körökből félhasználni és így minden erében arányos, egyenletes tevékenységű társadalmat egy gyupontot hatályossá tenni. Ha azt akarjuk, hogy az önkormányzati tevékenység intensivebb legyen, azon kell lennünk, hogy az minél kevesebb elkerülhető alkalmatlansággal időveszteséggel járjon." Ezután tér rá konkrétan a Nógrád megyei helyzetre, felvázolva Losonc számára egy fejlődési pályát, amely Pozsony és Kassa között igen jelentős ipari, közigazgatási szellemi központtá tenné, amelyhez véleménye szerint megvan az esély, mert: „Van szorgalmas, munkás népe kellő számban. Meg van az ipara és munka hagyománya, a környező falvak már is a házi és kézi ipar tekintetében kiválóak, a vas és üveg-ipar mint egy koszorúban helyezkedik el a város körül; magába a városban a gőzmalom, a gyapjúmosó, a posztó és vasedénygyár közvetlen határán és számos más kisebb telep mutatja, hogy a tőke fél is fedezte a kedvező kísérő tényezőket. Az értelmiség máris kifejlett; becsült és vagyonos kereskedő-osztályt látunk itt, a szellemi foglalkozási ágak mind kellő erőben képviselvék. Kétségtelen, hogy minden mesterséges segély nélkül is zálogát képezik e mozzanatok a további haladásnak és felvirágzásnak." Majd azt fejtegeti, megismételve Pongrácz György már idézett érveit, hogy a megye községeihez való viszonya is megfelelő és kedvező. Losoncban látja a fejlődés zálogát, mert beszédje végén így fogalmaz, „mivel Losoncz székhellyé és rövid időn bélülvalódi nagyvárossá emelése országos érdek. . . és olyan közhangulat teremtése a cél, ahol a kérdésben döntéshozók" az általános nemzeti érdeket „vegyék tekintetbe." Ezután küldöttséget választottak a megye főispánját tájékoztatndó, majd bizottságot választottak a szókhelyáthelyezési ügyének koordinálására. 206