Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Szvircsek Ferenc: Elfelejtett üveghuták

vasúti összeköttetéssel is birt. A gondot tehát nem elsősorban a tőkehiány valamint a tüzelőanyag elfogyása, a rossz közlekedés okozta, mint azt a megszűnt kisebb telepeknél elfogadhatjuk, hanem e vállalatok alapítása és kezelése körül elkövetett hibákban keresendők. A gyárakat üzemben tartó vállalkozók személyében is fellelhetők tehát az okok. Nem véletlen így már a nagymérvű tulajdonosi cserék száma. Az üveghuták régebben túlnyomólag olyan helyeken települtek, ahol a jó minőségű kvarc mellett olcsó és nagymennyiségű fa állott hamuzsír készítéséhez, de főleg tüzelőanyagként rendelkezésre. Az üveggyárak nagy többsége fatüzelésre volt berendezve annak ellenére, hogy a fa drágult. Kénytelenek voltak tehát az olcsóbb széntüzelésre áttérni, ami ezeknek a telepeknek földrajzi fekvésében ismét lényeges változásokat idézett elő. A szénbányák közelében állítanak fel új gyárakat, illetve üveggyártáshoz szükséges tüzelő és nyersanyagokat szállító helyekkel, másrészt a piacokkal épétenek ki olcsó közlekedést. Erre példa a salgótarjáni, a zagyvapálfalvai, az ajkai és a tokodi gyáralapítás. A technikai fejlődést az üveggyártásban a közvetlen tüzelésről a gáztüzelésre, a Siemens-féle regenerátoros gáztüzelésre való áttérés jelentette. Űj nyersanyagok kerültek alkalmazásra, amelyet tőkeszegénység miatt nehezen követhettek a kisebb huták. A tüzelési mód szerinti megkülönböztetés alapján a közvetlen tüzelésű kemencéket fával vagy szénnel lehetett fűteni. Ezek régi rendszerű közvetlen tüzelésű kemencék voltak. A modern tüzelési módnak a gáztüzelésű regenerátoros tüzelés számított. Az 1860-as évektől a közvetlen tüzelésű olvasztókemencéket ott építették vagy használták, ahol olcsó tüzelőanyag állt nagy menynyiségben rendelkezésre. A fatüzeléses kemencékben a rostély alkalmazása tette lehetővé a fa helyett a szén használatát, mint tüzelőanyagot. Az első ilyen kemencéket Angliában építették. A közvetlen tüzelésű kemencéknek azonban hátránya is volt a sok tüzelőanyag felhasználása és a léghuzat által magával ragadott hamu mint üveganyag-szennyező. Ezért építették helyette a gáztüzelésű kemencéket, ahol az üveganyag olvasztása nem közvetlenül a tüzelőanyaggal, hanem az abból fejlesztett gázzal történt.

1 Ezek után ismerkedjünk meg az ezideig ismeretlen két üveghuta történetével, a levéltári adatok tükrében. 1. A salgótarjáni Szilárdy-féle üveghuta A salgótarjáni üveggyár alapításának előzményére a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. 1885. végén keletkezett levelezésében találunk utalást. így már nem tekinthető véletlennek az, hogy 1892. decemberében a salgótarjáni vállalkozás szervezői telekvásárlási céllal éppen Szilárdy (Mumhardt) Ödönt, Jankovich Antal (1792—1855) salgótarjáni földesúr vejét keresték meg. Szilárdy ugyanis nemcsak földbirtokos, hanem korábban hutatulajdonos is volt a községben. A huta meglétének dokumentumait tehát a bányai iratok között kell keresnünk, így már érdekes lehet az 1879-ben keletkezett tiltakozó levél Szilárdy aláírásával a kőszénbánya jogtalan bányászkodása ellen. A tiltakozás azonban hatástalan lehetett, mert 1880-ban ugyancsak a bányakapitányságtól „belsősége és lakóháza alatt folytatott bányaművelettől eltiltani" kérte a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-t egyidejű helyszíni szemle és bányafelmérés elrendelésével. (A helyszíni szemle jegyzőkönyv-készítéssel zárult, de sajnálatos módon ennek tartalma mai napig ismeretlen) A tiltakozás tárgyát egy 1880. szeptember 13-án készített bányatérképen, mely „György-bányatelep fektetési térképe" nevet viseli, találjuk meg. A térképen lévő Gusztáv bányamezőben a 160