Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XV. - Nógrádi Történeti Évkönyv Belitzky János emlékének tiszteletére (1989)

Horváth István. Nógrád megye követutasításai az 1825-i országgyűlésen

mértéktelenné váló korteskedés, „ezen gyönyörűséges művelmény" meghonosítása, amelynek segítségével megválasztották alispánnak. Ezt a tisztséget tíz éven át megtartotta.

5 Politikai magatartására az 1820-as évek kezdetétől — a későbbiekben még inkább — a kormányt támogató konzervativizmusa volt a jellemző.

6 A különböző véleményű, politikai felfogású — kevés számú — arisztokrata és jelentős erőt képviselő középnemesi csoport számára személye a hasonló felfogást vallóknak jelentett bíztatást, a rendi keretek tartós fenntartását: a biztonságot. E táborban találtuk Jankovich Antalt, a salgótarjáni nábobot, aki különösképpen arról volt nevezetes, hogy ország-világra szóló lakomán nyerte meg választóit az 1832-es vármegyei tisztújításon és „harmincezer forintjába került" e győzelem.

7 Báró Ambrózy Lajos, nemzetközi (elsősorban a németporosz birodalom) fejlődéséről tájékozódott, és ennek birtokában tartott ki haláláig a konzervatív politikai álláspontja mellett.

8 Ha lassan is, ha bizonytalanul is, megkezdődött az ellentábor szerveződése. Már az időszak hajnalán is jelen volt a szabadelvűbb felfogású politikai irányzat. Kezdetben is jelentős politikai sikert értek el a követválasztások során. Soraikból kiemelt helyen kell említenünk a másodalispán Gyurcsány Gábort, aki az 1825-ös országgyűlésen megyei követ volt. A megyei közéletben jelentős politikai tevékenységet folytatott Prónay János — a megye másik országgyűlési képviselője. Stréter János, Kubinyi Ferenc, a Kacskovics testvérek, Huszár József a megyei viszonyokat alapjaiban módosító politika megvalósítói voltak az 1828-tól megindult rendszeres munkálatok után, a 30-as évek kezdetén.

9 A különböző csoportok eltérő politikai nézeteket vallottak. Kezdetben azonban különösképpen az ún. sérelmi politika megvalósítása érdekében együttműködtek. Politikai útjaik, így cselekvéseik a későbbiekben váltak határozottabban szét. A megye állásfoglalása az 1825-ös országgyűlésen Amint országosan tapasztalható volt— így Nógrádban is — a rendek ós a központi irányítás konfliktusát némileg enyhítette, hogy a közrebocsátott királyi leírat 1825. szeptember 1 l-re összehívta az országgyűlést. A megyebeli rendek nagy előkészületeket tettek, hogy az országgyűlésen megfelelő módon hangot adjanak a királyi hatalom, a kancellária, a helytartótanács működésével kapcsolatos véleményüknek. Az országgyűlési követválasztó megyegyűlés során két megválasztott megyei képviselő Gyurcsányi Gábor másodalispán és Prónay János táblabíró lett. Egy pillanatra érdemes megállnunk a két névnél, hiszen — amint fentebb szóltunk róla — mind a ketten azok közé a politikusok közé tartoznak, akik rokonszenveztek a szabadelvű gondolatokkal. Hogyan lehetséges, hogy konzervatív — korruptként megismert — első alispán mellett erre, a még csak potenciálisan kedvező helyzetre sor kerülhetett? Volt-e már értékelhető különbség a különböző politikai irányzatok között? Voltak-e tényleges politikai irányzatok? Mindezekre a kérdésekre úgy vélem megközelítőleg helyes választ kapunk, ha megvizsgáljuk az 1825-i országgyűlésre kibocsátott követutasításokat. A követválasztó megyegyűlésre augusztus 24-én került sor. Ez alkalommal a megjelent rendek huszonöt pontban foglalva szögezték le álláspontjukat. Az első tíz ponttal kapcsolatban részletesen 120