Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Történelem - Praznovszky Mihály: Az 1880-as évek oktatásügye Nógrádban

gyár nyelv elsajátítására a talajt a legfogékonyabb években előkészíteni és hazafiságra neveltetni" szolgálná. Az óvoda minden akadályoztatás ellenére létrejött, 1886. május 30-án avatták. Hogy mi minden állhatott a hátterében, azt egy balassagyarmati szerző egy mondata sejteti, amikor az avatásról azt írja, hogy a plébánosé a legnagyobb érdem, aki „saját összecsuporított filléreit a közművelődés oltárára teszi le egy oly nép javára, mely annak jótékony hatását ma még megítélni nem képes, sőt saját kárára ellene törekszik."

109 Az óvoda végül is kellemes környezetben, szép épületben működött. Volt udvara, kertje, benne egy tiszta forrás is csordogált s mint ahogy hozzáfűzik, erre a közlekedés is igen gyér, semmi sem veszélyezteti a gyerekek biztonságát „marhák erre soha nem barangolnak". A további híreink az óvoda működéséről csak azt mutatják, hogy nem volt helyzete véglegesen rendezett. Igaz ugyan, hogy időnként kedves és szép ünnepségeket rendeztek, a gyerekek már magyarul imádkoztak, de kénytelen voltak állami segélyért folyamodni, mert egyszerűen elfogyott a támogatók köre s feltehetően azok pénze is.

110 Kosztka Tivadar maga is nagy örömmel üdvözölte az óvoda megnyitását.

111 Gondolatai megint többek, mint általában egy formális köszöntés. Abból indul ki, hogy milyen lehetetlen körülmények között, milyen szellemi és anyagi elmaradásban él a nép Gácson és környékén. S csak azóta van változás, fejlődés, amióta a plébános ideérkezett, amióta hozzákezdtek az iskola felépítéséhez. Ez az óvoda sem jöhetett volna létre társadalmi összefogás nélkül. S már az a legnagyobb gond, hogy a szlovák lakosok többsége nem hajlandó a gyermekét az óvodába járatni, mert ott majd magyarul fognak tanulni. „Az tehát, hogy neveljük a lányokat és felvirul a haza, törvénybe van iktatva s ez Gácson hála Istennek érvényesül is, de az, hogy nevelve a kisdedeket s megtestesül az állami eszme, keresztül is vihető legyen, erre is törvényt kellene hozni és általában kötelezővé tenni." De egyelőre nincs más lehetőség, csak az időben lehet bízni. Ám az öröm nem volt felhőtlen. Alig fél évvel esztendő múltán Miessl Zsigmond már arról panaszkodik, hogy nem kap segítséget az óvoda fenntartásához. Adósságai vannak, nem tudja az óvodai dolgozókat fizetni. (Az óvónő fizetése évi 250 ft, valamint lakás és tűzifa, a dadáé évi 30 ft és ugyancsak lakás és tűzifa.) De nemcsak a fizetést nem képes biztosítani, de még az épületért is tartozik 650 ft-tal. S a bajt csak tetőzi, hogy a helyi magisztrátus nemhogy támogatná, inkább akadályozza a munkáját. (Minden bizonnyal a szlovákokból álló községi vezetés a maga módján meggátolta a magyar nyelvű oktatás kiterjesztését.)

112 Mozgalmas évek voltak tehát ezek a Nógrád megyei oktatásügyben, amint azt egy kis falu példáján láttuk. Kétségtelen tény az is, hogy a magyarosító akciók egyik következménye egyfajta olyan művelődési mozgás lett, amely sajátságos intézmények láncolatát hozta magával, amelyek hosszabb-rövidebb ideig működtek, de hatásuk az adott település kulturális fejlődésére kétségtelen. így pl. Gácson létrejött az országos Vöröskereszt helyi fiókja, műkedvelő előadásokat szerveztek, amelyek jövedelmét a közvilágítás javítására fordították, polgári olvasókör alakult stb. De mindezek ismeretében sem feledhetjük azt az alapvető helyzetet, hogy a nyolcvanas évek elején meginduló magyarosító politika következtében — legyen az bármilyen hatással is a vidék fejlődésére — sokkal nagyobb károk keletkeztek. Ezek sok más összetevővel odavezettek, hogy 1918-tól elemeire bomlott fel egy ország amely képtelen volt alkalmazkodni a gyorsan modernizálódó világ politikai-ideológiai követelményeihez. 273