Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)
Tanulmányok - Történelem - Prakfalvi Endre: A „Rákosi bástya”. Egy meg nem valósult építészeti mű Salgótarjánban
107. Uo. 164. 108. V. б. : Major Máté: Építészet és társadalom. Kézirat gyanánt. (Mérnök Továbbképző Intézet előadás sorozatábó . Ép. 22.) Bp. 1952. 47. 109. A festészet és a szobrászat vonatkozásában jó áttekintést ad Feuer Gábor: a magyarországi „Szocreál" festészet és szobrászat művészettörténeti feldolgozásához. Kézirat. 1986. ELTE ВТК. Művészettörténeti Tanszék. (Átfogó irodalomjegyzékkel.) 110. V. ö.: Szerdahelyi István: A magyar esztétika története. 1945—1975. Kossuth. 1976. 130—131. 111. Vas István: Irodalom és marxizmus. Magyarok 1946. évf. 301—308. 112. Szerdahelyi id. mű 28—29. 113. Va.s id. mű 308. 114. Uo. 115. Uo V.: Bibó István: Az európai társadalomfejlődés értelme. In.: Válogatott tanulmányok I—III. Bp. 1986. III- k. 7—123. (1971 — 72). „... csak olyan forradalom fenntartásánál van szükség... terrorra, amely józan eszközökkel keresztül vihető célokat meghaladó célokat tűz ki maga elé." 42. 116. V.o.: Vasid. mű. 307. 117. Űj építészet... 1981. 112-117. (V. ö.: É.-É. 1951. 5-6. sz.) 118. Uo. 112. 119. Uitz Béla: Kísérlet az ideológia forma felé. ÉK 1923. május 6—7. Bécs. V. ö. : Szabó Júlia: A magyar aktivizmus művészete. 1915-1927. Corvina 1981. 111. skk. 165-166. képek. 120. Uo. 6. A szocializmus, mint a „legfejlődöttebb tömegkoncepció", „a szociális kultúra csak úgy győzheti le a polgári kultúrát, ha ezt minden téren túllépi. Ugyanez áll a kultúrát egyetemesen átfogó művészetekre is. A művészet korszakonkénti csúcspontja a kor ideológiai formájának tökéletes kiépítésében jelentkezik." Majd a kultúrákat két nagy csoportra osztja, úgy mint „Centrális" és „anarchikus". A „centrális kultúra gerince az építészet": a piramis a templom (gótika) ideológiai formája a háromszög. „Az anarchikus kultúra gerince a szó ; szofisták, ellenpólus uk Krisztus, a polgári érában a realizmus kora: Flaubert, Balzac ..." (stb.). „Az anarchikus korok 121. ideológiai 'ábrái egyénenként változók: tehát millióféle. Például Kandinsky." 122. Uo. Uo. Valahol itt alapozódnak meg a grandiózus „karizmatikus vezető" ábrázolások, különösen a kinyújtott karú („mutagatós") típusa. A kommunizmus első szakaszának ideológiai formája a kúp, „a második szakasznak, amelyet rosszul ideális anarchiának neveznek" formája a henger: „benne" a megszűnt párt, a megszűnt proletariátus és a megsemmisült burzsoázia. 123. Hugo de Sancto Victore: A szentírás hármas értelméről. In: Marosi Ernő: A középkori művészet világa. Gondola 1969. Avernicev konklúziójában; „ ... minden vallási és méginkább misztikus tudat kénytelen létrehozni a maga számára a szakrális jelek és szimbólumok rendszerét, amelyek nélkül nem tudná leírni saját „megfogalmazhatatlan" tartalmát..." Vö. Sz. Sz. Avernicev: A korai középkor szimbolikája. In: Szemiolika és művészet. Bp. 1979. különösen 243. és 89. jegyzet. A középkor a világ teremtett jellegének felfogásából következően mindent (természet, valóság) a teremtőre utaló átfogó jelentés viszonylatokban szemlélte. Hugo de Sancto Victore universalis szimbolizmusa szerint: omnis natura Deum Liquitur. A dolgok és események szimbolikus értelmezéséhez az augustinusi biblia szöveg hármas kifejtésének módszere szolgáltatja a példát. Vö. : Marosi 1969. id. mű 28. További irodalom az „alap-"okhoz; S. Chydenius: The Tehory of Médiéval Symbolism. Commentationes Humanarum Litterarum 27,2. 5—39. I. The Theory of St. Augustine. The classical theory of symbolism it so be found in St. Augistine's treatise De doctrina christiana. A sign, Signum, is defined there as'a thing which, beyond the impression that it conveys to sensés, makes something eise known" 1 (... „Signum est enim res praeter speciem, guamingerit snsibus, aliud aliquid ex se faciens in cogitationem venire-" De doctr. chr. 2,1,1.). Átfogóan: Ernst Gombrich: icônes symbolicae.Philosophies of symbolism and their Bearing on Art. In:Symbolic Images. Studies in the art of the Renaissance II. Phaidon 1985. 3 123—195. Magyarul: Az ikonológia elmélete I—II. szerk.: Pál József, Szeged, 1986. L/33—159. és uo. Jan Bialostocki: Ikonográfia II./337—383. 124. Vö.: Louis Réau: Az ikonográfiameghatározása és alkalmazása 274. In: Az ikonológia elmélete, id. mű II./267— 290. 125. Werner Hofmann id. mű 1974. 72. 126. Uo. 78. 127. Uo. 79. Vő.: Bandmann id. mű 58-59. 128. Marosi id. mű Ars Hungarica 1985/1. 45. 129. Uo. 44—45. 180. Uo. 45. és Vö. : Marosi id. mű T. Sz. 1984/4. 517—518. A szimbolizáció és reprezentáció kölcsönös összefüggéséhez id. mű Gombrich 1985. 3 172. „The magic sign „représente" in the lierai sensé of the word. (...) it gives not only insight but power. (...) For if the Visual symbol is not a conventional sign but linked through the network of correspondence and sympathies with the supracelestial essence wich it embodies, it is only consistent to expect it to partake not only of the meaning and effect of what it représente but to become interchangeable whit it. 131. Marosi rámutat a középkori reprezentáció legegyértelműbb és legsokrétűbb feladatkörére az uralkodói udvarhoz kötődve, melynek tárgya az uralkodó éa ország szuverenitásának kifejezése л% ún. „Gattungebegriff" ábrázolási 401
