Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Régészet - Bodnár Katalin: Kályhacsempék Nógrád megyéből I. Szécsény mezőváros XV–XVI. századi kályhacsempéi

A 28. számú csempével megegyező darabok vannak a füleki anyagban (Kalmár J. 1959. LVII. t.) és az egri vár állandó kiállításában. Egy másik kályha rekonstruálására a 29—33. számú csempék adnak lehetőséget. Ezek párhuzamai szintén Füleken (Kalmár 1959.) és az egri vár kiállításában találhatók meg. A kályha Miskolci Mihály műhelyéhez köthető, és a XVI. század utolsó harmadára keltezhető. A négyzetes alsó kályhatestet alkothatták a 29. és 32. számú csempék, amelyeket a 30. számú párkányzat zár. A kályha felső részén sorakozhattak a 31. számú csempék, a kályha legtetején a 33. számú csempe állhatott. A 34. számú csempe vörösre égő anyaga, durvább megmunkálása teljesen idegen ettől a finom kidolgozású, fehér agyagból készült kályhától, de motívumában ez is a Miskolci-műhelyhez köthető. (Voit P. 1954. 10. kép, Kalmár J. 1959. LVI. tábla.) Szécsény birtokosa, Losonczi Anna, az 1570-es években Egerben ezzel teljesen azonos kályhát építtet, Miskolci Mihállyal. Második házassága után Losonczi Anna Nógrád megyébe költözik, ahol uradalmának egyik központja a szécsényi vár. Elképzelhető, hogy ez a történeti tény is szerepet játszik a Miskolci Mihály műhelyével való szorosabb kapcsolatban. A Szécsényben talált kályhacsempe-anyag újabb láncszemét alkotja az élénk gazdasági, kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkező észak-magyarországi várak és városok kályhacsempe iparának. A besztercebányai, füleki, salgói, kisnánai, egri, miskolci, diósgyőri, ónodi kályhákkal azonos mintázatú kályhák álltak Szécsényben is a XV. és XVI. században. A XVI. század elején egyazon műhely látja el Salgót, Hollókőt és Szécsényt díszes, alakos kályhákkal, amelyeknek mintául a Besztercebányán felépített példányok szolgálhattak. A reneszánsz ízlésű XVI. századi csempék is széles körben ismertek, Ónodtól Fülekig megtalálható hasonló minták kölcsönös kapcsolatokra utalnak. (Divald K. 1929, Kádár Z. 1952, Voit P. 1954.) Ezen a területen több kályhásműhely dolgozhatott. Egy szűkebb környezet igényeit kiszolgáló műhely meglétét igazolja a füleki vár és Szécsény teljesen azonos kályhacsempe anyaga. Ilyen műhelyre csak későbbi, XVIII. századi adataink vannak. A műhely megléte már korábbi időben is feltételezhető. A Szécsényben előforduló nagyon gazdag, sokszínű anyag magyarázatául a város története szolgálhat. A település 1334-ben, a Kacsics-nembéli Szécsényi Tamás kérésére megkapja a budai polgárjogokat. Valószínűleg ekkor már állt a castellum a későbbi város magjában. Az ezt követő két évszázad nyugodalmas fejlődésnek ad teret. Felépül a vár, a ferences templom és kolostor, polgárházakkal telik meg az 1454-ben már megerődített helyként emlegetett virágzó mezőváros. A település békés életét a török veszély zavarja meg a XVI. században. Része lett a végvári vonalnak, 1541 után Losonczi Tstván erősíti meg védelmi rendszerét. Ebben az időszakban a város kapcsolatai még szorosabbra fonódnak az észak-magyarországi várakkal ós bányavárosokkal. A kapcsolatok tárgyi bizonyítékai a XVI. századi kályhacsempék. A török 1552-ben foglalja el a várost, de az élet nem szűnik meg. 1562ben a török adószedők 60 adóköteles házat írnak össze. Még egy 1640-ből származó adat szerint is „a vár falain belül sok nemesnek volt fundusa és háza". (Pálmány B. 1986. 24. p.) A település nagyméretű pusztulása a XVII. század végén következett be a törökkel folytatott harcok nyomán. A város birtokosának udvarházában, a nemeseknek és a jómódú polgároknak házaiban állhattak azok a fűtőberendezések, melyeket a kor ízlése szerint díszített kályhacsempékből építettek meg. Az itt közölt gazdag leletanyag azt bizonyítja, hogy Szécsény város múltja naШ