Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

gatyában jártak. Emlékezet szerint a bőgatyát csak tavasztól őszig hordták. A szegényebbeknél előfordult — akik a drága posztóruhát nem tudták megvenni —, hogy a téli hónapokban két bőgatyát vettek fel egyszerre. A bőgatya anyagának megszövése, kiszabása, megvarrása, kirojtozása házasembereknél a feleség, legényeknél az édesanyjuk feladata volt. E viseletcsoporthoz tartozó falvakat járva, már korábbi években is érdeklődtünk az után, hogy a gyolcsból készült bőgatya mennyire volt ismert. Adatközlőink egyöntetűen vallották, hogy gyolcsból csak a szegényebbek varrattak bőgatyát. „Nagyon megszóltak volna bennünket, ha még egy bőgatyára valót se tudtunk volna megszőni" — mondogatták az idősebb asszonyok. A majdnem bokáig érő bőgatyából hat darabnál senkinek sem volt több. Ennek egyik fele az ünnepi, másik fele a hétköznapi öltözethez tartozott. A bőgatyához inget (a gatya korcába betúrve), mellényt, kötényt (ünnepen tisztapamutost, hétköznap kékfestőt), csizmát, kalapot viseltek. A hosszúszárú vászongatya a bőgatyának egy szűkebb változata. Ennek is van gallárja, ülepe, szára, szatying kötője. Az alját nem rojtozták ki. Inkább a nyári mezőgazdasági munkák idején (aratás, hordás, cséplés) használták. Télen a posztónadrág alá is felvették. A két világháború között már csak az idős férfiak viselték. A szűkszárú vászongatyának — amelyet az asszonyok varrtak meg otthon — ünneplő változata nem alakult ki. Ez elé ritkán kötöttek kötényt, ha mégis kötöttek, az csak kék festő anyagú lehetett. Kötény Ebben a viseletcsoportban két típusú kötény [szakácsica] volt ismert: a tisztapamutos vászonból szőtt és a kékfestő. Mindkettő egyszeles anyagból készült. A fehér tisztapamutosat csak legények, fiatal házasemberek hordhatták ünnepen, amelyet a bőgatya fölé kötöttek fehér színű pertlivel. A kötény alját egy sor subrikával és keskeny rojttal díszítették. A kékfestő kötényt hétköznap bőgatya vagy posztónadrág elé kötötték. A posztónadrághoz ünnepen is csak kékfestő kötény illett, amelyet fekete vagy kék pertlivel erősítettek a derékhoz. A férfikötények féllábszárig értek, vagyis hosszabbak voltak, mint a nőikötények, a kettőt összetéveszteni, esetleg felcserélni nem lehetett. A kékfestő kötényt nem díszítették, csupán körbeszegtók. A kötény megvarrása nagy kézügyességet nem igényelt, minden asszony vállalkozhatott összeállítására. A kékfestő anyagot vásárban, kereskedőnél vették. Az ünnepi kötényből kettő, a hétköznap hordottakból három volt általában egy-egy férfinak. A kötény viselet idős embereken még ma is (1985) megfigyelhető. POSZTÓRUHÁK Az ötvenes évek végén végzett gyűjtéseinkből tudjuk, hogy a szegényebbek fehér szűrposztó [hunya] nadrágot hordtak a múlt század második felében. A fehér szűrposztóból készült nadrágot a 18. századi levéltári forrásaink is említik, de ezen a vidéken általánosnak akkor sem mondható. A kék és fekete posztóruhák voltak az ismertebbek parasztságunknál. Az adatközlők és a fellelhető tárgyi anyag alapján a férfi posztóruhák (kabát, nadrág, lajbi) gácsi, radványi ós najdicsányi posztóból készültek. A három összetartozó ruhadarab mindig azonos színű (kék vagy fekete) volt. Bélésük is általában megegyezett : fehér flanell. 53