Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIV. (1988)

Tanulmányok - Néprajz - Zólyomi József: Nógrád megyei szlovákok népviselete

más vasárnapókon a lányok is oldaltvarrott fekete csizmát búztak a lábukra. A lakhosszárú fekete, hegyes orrú, patkós csizma szárát hímzett fekete levelek, tulipánok díszítették. A lányok csizmája sárga, zöld színű tulipánokkal volt hímezve. A csizmát mezítlábra vagy kapcára húzták fel. Mint fentebb is említettük, a csizma a téli öltözet tartozéka volt, nyáron csak ünnepen vettek fel csizmát. A viseletcsoporthoz tartozó falvak mindegyikében emlegették, hogy az első világháború után hosszú évekig, ha templomba mentek, a csizmát a templomajtóig vitték a kezükben, még a legkeményebb télben is, nehogy bepiszkolódjon, illetve elkopjon. A leány két—három pár csizmánál ritkán kapott többet hozományba. Az ekkor kapott csizmáknak élete végéig kellett tartania, asszony korában új csizma megvételére már alig adódott lehetőség. A csizmát ritkán vették készen, csizmadiával méretre készíttették. Balassagyarmaton két—három csizmadia kizárólag a környező falvak megrendeléseit elégítette ki. Az első világháború előtt csizmadia mester dolgozott Szügyben és Terényben is. Az ünnepen hordott csizmát kopottabb fejkendőbe kötve tárolták a sublódh&n vagy magos szekrényben. A keményszárú, hátul varrott csizma a 20-as évek közepétől kezdett tért hódítani. Magosszárú cipő Az első világháborút követő években terjedt el vidékünk parasztságánál. A féllábszárig érő cipő elejét hosszú fűzővel lehetett bekötni. A fűzőlyukak két oldalát fekete, sárga, a cipő színétől eltérő bőrrátéttel díszítették. A magosszárú cipő inkább a nyári öltözethez tartozott. Ünnepen, rokonlátogatóba indulva, lakodalomba vették fel. Nagyobb ünnepen csak a szegényebbek hordták. Templomba csak csizmát illett felvenni. A magosszárú cipőt balassagyarmati vagy helyi cipészekkel készíttették. Félcipő Spanglis-, patent-, csattos-, pántoscipő néven ismert gyűjtőterületünkön. Az 1930as évek közepén terjedt el vidékünk parasztsága körében. A fekete színű bőrcipőt egy vagy két pánttal lehetett a lábhoz erősíteni. A pántok végén patentkapcsok voltak. A félcipő a magosszárú cipő funckióját vette át. Ez utóbbi divatja ugyanis az 1930-as évek közepén megszűnt. Bocskor Gyűjtőterületünkön nem emlékeznek arra, hogy a nők bocskort hordtak volna. Harisnya A magosszárú cipővel egyidőben vált ismertté a harisnya. A lányok fehér, a középkorúak barna, az idősek fekete harisnyát hordtak. A falusi nők tavasztól, amint a talaj felmelegedett, legszívesebben mezítláb jártak. Nem vettek fel lábbelit, ha piacra vagy vásárba indultak. Az idősebb asszonyok még templomba is mezítláb jártak. E sorok írója a hatvanas évek elején sok olyan idős asszonyt látott Patvarc, Csesztve, Ipolyszög községekben, akik misére, litániára mezítláb mentek. Az idős asszonyok nyáron, amikor állandóan mezítláb jártak, lábszárukat fekete harisnyával védték a naptól. A felhúzott, közvetlenül a térd fölött széles gumival rögzített fekete harisnyát a bokánál elvágták, az alsó részét eldobták. 50